Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században

személyesebb kegyességet képviselő spirituális mozgalmai - a német pietiz- mus is - sok tekintetben az angolszász puritánus kegyességben gyökerezik.1 A 17. század derekára győzedelmeskedő fordulat, amely végsősoron a reformátorok által meghirdetett egyéni megtérést és naponként megújuló személyes hitéletet segíti évszázados késéssel diadalra, legtöbbet talán Lewis Bayly Praxis pietatiskmk köszönhet.

Lewis Bayly és a Praxis pietatis

A Praxis pietatis a Biblia és John Bunyan A zarándok útja (1678) című munkája mellett a 17. század legnépszerűbb könyve. Számos nyelvre fordították le már a század első felében, s a későbbiekben is szinte megszámlálhatatlan kiadást ért meg a legkülönbözőbb nyelveken. A szó szoros értelmében kegyessé- gi népkönyvvé vált tehát, s fordított, átírt, bővített vagy rövidített változatainak címlapján később gyakran már fel sem tüntették az eredeti szerző nevét. Tehették ezt azért, mert a kor könyvkiadói gyakorlata az ilyesmit még egyáltalán nem tekintette erkölcstelennek, a kinyomtatott szöveg modern értelemben vett jogvédelme csak jóval később lépett életbe. A magyar Praxis pietatisxól szólva azonban már csak azért sem mellékes a szöveg eredeti szerzőjének kiléte, mert fordítójának, Medgyesi Pálnak vallomása szerint a hazai változat igyekszik követni az eredetit, sőt - mint látni fogjuk - Medgyesi a későbbi kiadások kedvéért ismételten javított saját munkáján.

Lewis Bayly (1565 - 1631 )2 származását máig sem tisztázta megnyugtatóan a kutatás: ősei walesiek vagy skótok lehettek. Bayly az oxfordi egyetemen tanult, majd anglikán lelkész lett. A nagyhatású eveshami prédikátort vidéki parókiájáról hamarosan Londonba hívták lelkésznek. Előbb Henrik walesi herceg udvari káplánja, majd annak 1612-ben bekövetkezett halála után/. Jakab udvari lelkésze lett. 1616-tól Bangor (Észak-Wales) püspöke.

Bayly egyház- és irodalomtörténeti jelentősége abban áll, hogy korábbi eveshami prédikációinak eszenciájaként 1611-ben kiadta minden idők talán legolvasottabb és legidőtállóbb kegyességi kézikönyvét, Practice of Piety... (Praxis pietatis) címmel. A kiadvány első két kiadása elveszett, a legrégebbi

1 A puritanizmus és a pietizmus kapcsolatáról, illetve a református pietizmus kérdéséről a külföldi szakirodalomban erősen megoszlanak a vélemények. A különböző álláspontokat összefoglalja Johannes Wallmann: Die Anfänge des Pietismus, ln: Pietismus und Neuzeit, Ein Jahrbuch zur Geschichte des neueren Protestantismus, Band 4, 1977/1978, Göttingen, 1979.

2 Lewis Bayly életútjához lásd W. Maurer: Bayly Lewis, In: RGG I, Tübingen, 1957, 947-948. valamint K. Dietrich PFISTERER: Bayly Lewis, In: Theologische Realenzyklopädie (a továbbiakban: TRE), Band 5, Walter de Gruyter, Berlin - New York, 1980,389-390.

Cg 39 SO