Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században
gorizáló leírások (a nap 24 órájának allegorikus lebontása: felkelés = lelki felébredés, megtérés; lefekvés = lelki restség, halál stb.), a fiktív dialógusok (azt mondják, hogy...), a lélek önmagával való beszélgetése {soliloquium), a jeremiádos, prófétikus, eszkatologikus megnyilatkozások, sőt intertextusként az apológia és a polémia is. A műfajoknak, a beszéd- és hangnemeknek ez a sokszínűsége eredményezi, hogy bár folyamatosan ugyanarról az alapkérdésről van szó - a megtért embernek a mesteremberhez hasonlóan naponként, sőt napszakonként gyakorolnia kell magát a kegyességben -, a több száz lapos áhítatos könyvet mégsem érezzük unalmasnak, hanem inkább magával ragadja az olvasót. Tagadhatatlan viszont másrészt, hogy a beszédmódok változatossága kissé szétesővé teszi ezt a terjedelmes munkát. Mindez ez idő tájt azonban korjelenségnek tekinthető, hiszen a 17. század elejének manierista színezetű európai prózája a szerkezeti lazaság mellett általában kedveli a betegség, az elesettség és a halál naturalisztikus, részletező leírását, s mindennek a Praxis pietatisban is határozott nyomai vannak.1 Medgyesi Pál munkájának népszerűségét az is növelhette, hogy a Praxis pietatis közvetlenül nem polemizál, s a hitviták korának olvasójára üdítőleg hathatott egy olyan könyv, amely - nálunk ekkor még szokatlan módon - nem azt kereste, ami szétválasztja, hanem azt, ami összeköti a keresztyén embereket. ,fi hit dolgairól való veszekedéseknek tudományát csak a sok ellenkezések tették szükségessé, de a kegyesség-gyakorlás önön magában szükséges az idvességnek megszerzésére''2 3 - olvassuk a könyv ajánlásában. A Praxis pietatis páratlan sikerének továbbá az is oka lehetett, hogy eszkatologikus felhangjai egybecsengenek a korabeli magyarországi közhangulattal és életérzéssel, s e ponton vitába kell szállnunk Esze Tamás megállapításával, mely szerint „...a vallásosságában is racionalizmusra hajlamos magyar reformátusságra nem gyakorolt megfigyelhető hatást Bayly eschato- logikus szemlélete a "Mennyei Jeruzsálemről", a mű nem látomásokat, hanem gyakorlati tanácsokat nyújtott a magyar népnek."2 Az az érzésünk, hogy itt a 17. századi magyar kegyességi irodalmat máskölönben kiválóan ismerő történész a magyar reformátusság későbbi, leginkább 19. századi lelkiségét vetíti vissza a 17. századra. A korabeli református néptömegek lelkivilágáról, hitéletéről nagyon töredékesek az ismereteink, az viszont tény, hogy a 17. század közepétől s különösen a század utolsó harmadában megnövekszik azoknak a kegyességi kiadványoknak a száma, amelyekben az angol puritanizmusra is jellemző prófétikus, látomásos, eszkatologikus szemlélet kerül előtérbe,4 s 1 Bán Imre: A magyar manierista irodalom, In: Uő, Eszmék és stílusok, Budapest, 1976, 169. 2 Medgyesi: i.m. 12. 3 Esze: A magyar Praxis Pietatis, i.m. 45. 4 E kérdéshez lásd Kecskeméti: i.m. 92-93. és GYŐRI L. János: Mártírium, puritanizmus, retorika, ItK 2000/1, 59. tó? 49 80
