Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században
Nagy Géza úgy látja, hogy a Praxis pietatis „az első jelentős kísérlet arra, hogy a református keresztyén élet egész problematikáját népszerűén feldolgozza."' Bayly kiváló rendszerező képességgel bírt, hiszen művében valóban benne van mindaz, ami a keresztyén életgyakorlathoz hozzátartozik. A Praxis pietatis ugyanazzal a kérdéssel indul, mint Kálvin Institutiója, azaz a szerző elöljáróban a helyes Isten-ismeretről szól, ami az önismeretnek is forrása. Az önismeretről szólva a Praxis élénk színekkel ecseteli test és lélek drámai harcát. Ezt követően a puritán kegyességi iratok egyik kedvelt témája kerül terítékre: a kegyesség gyakorlásának lelkiismereti akadályai. Majd a könyv a keresztyén életvitelhez nyújt gyakorlati tanácsokat: külön-külön érinti a Biblia olvasásának, a zsoltárok éneklésének, a böjtnek, az alamizsnának és az úrvacsorának a kérdését. A záró fejezetekben a betegség, a halál és a vértanúság összefüggésében szól a szerző az üdvösség és az örökélet kérdéseiről, s közben megtartatásért könyörög. A befejezésben az emberi léleknek Krisztussal és önmagával való beszélgetését olvashatjuk. Ezek a súlyos kérdések itt egyszerű, közérthető és gyakorlatias formában jelennek meg. A Praxis pietatis az egyén kegyessége mellett a család kegyességi gyakorlatáról is szól. A puritanizmus Kálvin nyomán a családi élet teokráciáját vallotta, melynek modelljét az Ószövetség patriarchális-teokratikus családi viszonyaiban vélte fölfedezni. A Praxis Ábrahámban látja a követendő családfői mintát. A családfő autoritását a Bibliából eredeztető szemlélet a korabeli magyar társadalmi viszonyok között követendő és követhető mintának tűnhetett, s ez is hozzájárult a könyv népszerűségéhez. A Praxis pietatis hatásának is köszönhető, hogy a 17. század közepétől a kegyességi irodalom új műfaja kezd tért hódítani Európa-szerte: a családi áhítatirodalom, amely a házastárs megválasztásának, a házasfelek egymás közötti magatartásának és a gyermeknevelésnek a kérdését keresztyén szemszögből tárgyalja.2 A Praxis pietatis sikerének oka Bayly kiváló pszichológiai érzékében is keresendő. A puritanizmusra általában jellemző, hogy a bűnös ember megszólításában a lelki ráhatás egész fegyverkészletét vonultatja föl, s tagadhatatlan, hogy a puritán szerzőknek ezen a téren olykor túlkapásai is vannak. Bayly mértékkel használja ezeket az eszközöket, nyilván nem véletlen, hogy értékelői általában mérsékelt puritánusnak nevezik, azaz művében az ítélet és a kegyelem mindvégig egyensúlyban marad. Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, hadd jegyezzük meg, hogy a Praxis pietatisban a lelki ráhatás legszembetűnőbb eszköze a különböző beszédmódok gyakori váltogatása: így a bűnvalló, hálaadó, könyörgő imák mellett jól elkülöníthetők a szövegben a katekézisből ismert kérdés-feleletek, a barokk időszakában kedvelt, a középkori Clairvaux-i Bernát-féle misztika hagyományából is táplálkozó allegori- záló dialógusok (test és lélek, illetve Krisztus és a lélek párbeszéde) és alle' Nagy: i.m. 175. 2 Bodonhelyi: i.m. 62. OS 48 SO
