Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Debrecen - Győri L. János: Kegyességi sikerkönyv a 17. században
Győri L. János Kegyességi sikerkönyv a 17. században A Praxis pietatis magyarországi útja A háborúkkal, hitvitákkal terhes 17. század méltán nevezhető az egyházi irodalom fénykorának. Ez az irodalom azonban a korszak sajátosságaiból következően kétarcú jelenség: vannak a dogmatikai harcok kereszttüzében születő és formálódó polemikus műfajai, mint például a vitairat vagy némelykor a prédikáció is, de az idő előrehaladtával egyre inkább tért nyernek olyan műfajok is, amelyek elsősorban nem vitatkozni akarnak, hanem a hívő lélek lelki igényeinek közvetlen kielégítését szolgálják. Ez utóbbiak sorában legnépszerűbbek az egyházi énekek, valamint az imádság- és áhítatirodalom termékei (imádságok, meditációk, elmélkedések). Az imádságirodalom azért is válik különösen jelentőssé ebben a korban, mert a reformációt követő évtizedek dogmatikai harcai nyomán kialakuló, elsősorban a hitelvek racionális elfogadását hangsúlyozó ortodox hitbeli magatartás a politikai és egzisztenciális válságok közepette eszkatologikus váradalmak igézetében élő ember lelki igényeit egyre kevésbé képes kielégíteni.1 A 17. század elejéig szinte kizárólag a német nyelvű kegyességi kézikönyvek, vigasztaló könyvecskék inspirálják a magyar protestáns imádság- és áhítatirodalmat. Ezeket a német munkákat általában a konfesszionális nyitottság jellemzi, s bennük így a középkori kegyességi hagyomány számos eleme továbbél (Szent Ágoston, Clairvaux-i Bernát, Kempis Tamás). Ebben a szellemben születik Heltai Gáspár, Bornemisza Péter, Balassi Bálint 16. századi imádságai után még Szenei Molnár Albert Imádságos könyvecskéje2 is. Az európai protestáns áhítatirodalomban a 17. század első évtizedeiben határozott fordulat következik be. Ettől kezdve ugyanis megszűnik a német kegyességi hatás egyeduralma, s egyre inkább a kálvini gyökerű puritanizmus szellemiségét képviselő holland és angol hitépítő irodalom érvényesül.3 Perkins, Amesius, Bayly, Baxter és Bunyan kegyességi munkáit gyorsan lefordítják számos európai nyelvre, még németre is, s így a következő évtizedek 1 A korabeli imádságirodalomra nézve lásd: INCZE Gábor: A magyar református imádság a XVI. és XVII. században, Debrecen, 1931. 2 Modem kiadása: Imádságos könyvecske SZENCI Molnár Albert fordításában. Válogatta és az utószót írta P. VÁSÁRHELYI Judit, Koinonia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1999. 3 E fordulat értékeléséhez lásd NAGY Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből, Budapest, 1985. 174-175. és: Dr. BODONHELYI József: Az angol puritanizmus lelki élete és magyar hatásai, Debrecen, 1942. Cg 38 SO
