Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Gaál Botond: Etnicitás, egyház és az Európai Unió

országok, népek, nemzetek nyilvánvalóan nem számíthatnak a befogadó országok jóindulatára. Nagy csodálkozást, sőt megdöbbenést váltott ki 1997- ben, amikor Clinton elnök bejelentette, hogy csak három ország csatlakozhat a NATO-hoz: Lengyelország, Csehország és Magyarország. A még nagyobb gondot most már az jelenti, hogy ebből a jelből csak nagyon kevesen tanultak és egyes országok továbbra is érdem nélkül akarnak bekerülni az Európai Unióba. Még szomorúbb észrevételünk az, hogy néhány ország úgy gondolja: a gazdasági rendszerének átalakításával elintéződik minden, s nyitva áll az út az Európai Unióba történő belépéshez anélkül, hogy az említett lelki-szellemi- erkölcsi állapotokon egy kicsit is változtatnának.

Mármost mi köze mindezekhez a keresztyénségnek? Mi lenne a szerepe az Európai Unióban és az Európai Unióba való belépésben az egyházaknak? Mit tehet az egyház egy nép szemléletének megváltoztatásáért? Miért és hogyan kellene mindehhez hozzájárulnia? Ezt próbáljuk meg következetesen végiggondolni.

Az egyház egy olyan képződménye az európai társadalmaknak, amelyhez nem lehet hasonlítani semmilyen más szervezetet. Eredete az ószövetségi időkre megy vissza. Kapcsolatban van Isten teremtési rendjeivel. Már a pre- historikus korszakra is az jellemző, hogy Isten az emberiséget népekké differenciálja és népekben integrálja. A teremtési rendet pedig úgy érvényesíti, hogy kiválaszt magának egy népet a sok nép közül, s ezzel beleépíti a történelembe a megváltás rendjét. Izráel népe képviseli ezt, ezért és csak ezért lett választott néppé. A megváltás rendjét azért kell hangsúlyoznunk, mert éppen Izráel népe életében válik nyilvánvalóvá Isten szeretete a teremtett világhoz, azaz, hogy mindegyik más népnek van mihez és kihez igazodnia, viszonyulnia. (2Móz 19,5) A Sinai hegyen kötött szövetség Izraellel történik, de valamennyi népnek szól, akik engednek az Úr hívásának. Abrahámnak, Izsáknak és Jákobnak is elhangzik az ígéret, hogy „áldást nyer benned és utódaidban a földnek minden népe”. (Gén 22,18; 26,4; 28,14) Mózesnek pedig ezt mondja az Úr: „Mert enyém az egész föld!” (2Móz 19,5) A keresztyénség vallja, hogy Isten minden munkája már Izráel életében is kegyelemből történt azért, hogy majdan a Jézus Krisztusban még inkább kiteljesedjék az O üdvterve. Az Újszövetség mutatja aztán be azt a folyamatot, hogyan lesz a „testi Izraelből” Krisztus váltságmunkája révén „lelki Izráel”. Ez az egyház. Az egyház révén még inkább kiszélesedik Isten váltság-rendje. Az evangélium terjed az egész világon, s a népek életében megjelenik az egyház. Viszi magával mindazt, amit Isten ajándékozott a népeknek. Más szavakkal kifejezve, Isten minden népből elhív magának egy „lelki népet”, hogy az egész népnek legyen mihez és kihez igazodnia. Ez a „lelki nép” képviseli mindenütt Isten megtartó szere- tetét, s így az egyház olyan funkciót kap, amelynek révén isteni értékeket közvetít és isteni rendet képvisel abból a célból, hogy annak a népnek legyen boldog jövője. Európa népeit ez a keresztyén szellemiség alakította, s minthogy magukba építették a keresztyén értékeket, igenis van értelme megvizs03 33 EO