Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
soroknak nem sok foganatja lett, nem Szabó Imrén múlott; Kiss Roland nem ezzel a feladattal - „küldetéssel” — emeltetett, erőszakoltatott a dunamelléki (majd zsinati) világi elnöki székbe. Ezután áldatlan állapotok következnek. Kiss Roland rendszeresen küld vaskos jelentéseket Rákosi számára. A helyzet már mind az AEH, mind Rákosi számára kezd kellemetlenné válni. Félre is állítják, pontosabban mellőzik. Erre hivatkozik, felpanaszolja 1956. október 31-i „lemondó levelében”, majd még részletesebb fejtegeti december 8-i, Horváth Jánosnak írt levelében. Kiss Roland „párthűségéről” számos jellemző esetet lehetne említeni az 1950-es évekből csakúgy, mint 1956, főleg 1957-ből. Ezek egy része összegyűjtve, feldolgozás alatt vannak. Publikálásuk egyelőre többszörösen sértené a személyiségi jogok védelméről szóló törvényt - bizonyos, egyoldalú, túlér- zékeny értelmezésben, hiszen mindenütt közéleti tevékenységről van szó — ugyanis eseteket mond el az AEH elnökének olyan emberekről, akik még élnek, hozzátartozóik pedig még - emberi számítások szerint - szintén sokáig élni fognak. Szorítkozzunk most - a kétségtelenül érdekesebb történeteket feltáró levéltári anyag mellőzésével - saját önéletrajzi állításaira: „A felszabadulás utáni időkben még elnöke voltam a VI. kerületi szociáldemokrata-pártszervezetnek. Nem véletlen tehát, hogy ebben a kerületben tökéletes volt az együttműködés a két munkás-párt között: hiszen az egyesülés híve és propagátora voltam. Magas hivatali állásaim mellett is állandóan részt vettem a lakóhelyem pártéletében és tömegmozgalmaiban. Ezt a példamutatást közérdekű szolgálatnak tartottam. így történt, hogy 1954. október 8-án egy VI. kerületi békegyűlésen - beugrásra vállalt - beszédem végén agyvérzés ért, amellyel két hónapig feküdtem a Kútvölgyi úti kórházban. Azóta kíméletre és állandó orvosi felügyeletre van szükségem. Ennek ellenére 1956. novemberében (feleségemmel együtt) jelentkeztem az alakuló MSzMP-ba tagul. 1957. januárban pártszervezetem vezetőségi tagja lettem és oktatási szereted az eklézsia rendjét, szabadságszeretetét, a benne rejlő szociális lelki ismeretet és a gyengének és az erőtlennek pártjára álló, a krisztianizmusból származó lovagiasságot. Mi imádkoztunk többször is négyszemközt, ezért elvárhatod tőlem, hogy nem a konvenciók szerint üdvözöljelek. Sok kísértésekkel megnehezített hely lesz a főgondnoki szék ebben az időszakban. Köszöntelek, mint barátod, lelkipásztorod, s a szolgálatban legidősebb esperes, azzal az Igével, melyet levelem írása előtt nyitottam fel a Szentírásból: „Imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited. " Lukács ev. 22,32. Vigye békességre általad is az Úr egyházunknak szolgálatát az új magyar jövő kialakításában, hogy Krisztus igájában egymás mellett együtt járjunk és együtt húzzunk. Kedves feleségednek nagy tiszteletem nyilvánításával kezeit csókolom, baráti szívvel ölel Szabó Imre. " Cg207so
