Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
„Mint az egyházpolitikai kormánybizottság tagja, kötelességemnek tartom felhívni figyelmét arra a körlevélre, amelyet a református zsinat elnöksége 107/1948. Zs. szám alatt folyó évi június hó 4-én kibocsátott a zsinat valamennyi rendes és póttagjához és megküldötte az összes presbitériumoknak...” Részletesen ismerteti a körlevél tartalmát és külön kiemeli egy mondatát: „Figyelmeztetjük a Presbitériumokat arra is, hogy a vallásgyakorlatra vonatkozó előbbi szakasz [vagyis, »hogy egy esetleges megegyezés által az egyház sajátos feladatai előtt (istentisztelet, gyülekezeti élet, missziói munka, szere- tetmunka és önkormányzat) teljes szabad utak és lehetőségek nyílhatnak meg, és ezek tekintetében teljes megértésre találtak«] és az iskolák államosítására vonatkozó elhatározás szoros kapcsolatban van egymással.” Ehhez Kiss Roland június 14-én, a zsinat ülésén, a miniszter felhatalmazására hivatkozással, „Az iskolák államosítása semmiképpen sem érinti a vallás szabad gyakorlatát... ” címen hozzászólt. A miniszternek pedig azt indítványozza, hogy vagy „a zsinat elnöksége újabb körlevélben világosítja fel a presbitériumot a tévedésről” [vagyis, hogy az iskolák államosítása nincs összefüggésben a vallás- szabadsággal], vagy „a Kultuszminiszter úr nyilatkozatot ad ki a presbitériumok informálására”, ami által korrigálni lehetne az első körlevél „téves információját”. Jelenlegi ismereteim szerint Ortutay nem reagált erre a „fontos információra”, ő nem értelmezte úgy a szöveget, mint a fontoskodó Kiss Roland. (Később az idő azt igazolta: hiába vette tudomásul az egyház az iskolák államosítását, a vallásgyakorlat szabadsága bizony nagymértékben csorbát szenvedett.) Ilyen és ehhez hasonló esetek után nem meglepő Kiss Roland azon - már idézett - önállítása, hogy „Mivel jelentékeny részem volt a református egyházzal elsőül megkötött megegyezés létrehozásában, - ezután a Párt utasítására - világi tisztséget vállaltam a református egyháznál - előbb egyházkerületi főgondnok... lettem”. Ennek elérése, kivitelezése azonban nem is volt olyan egyszerű, mint azt Kiss Roland Rákosinak „1948 nyár elején” adott válaszakor gondolta. A dunamelléki egyházkerület 1948. május 11-én tartott rendkívüli közgyűlésén elfogadta Ravasz László püspöknek és Lázár Andor főgondnoknak tisztükről való lemondását és ezzel mind a püspöki, mind a főgondnoki széket megüresedettnek nyilvánította és elrendelte a szavazást. (A jelölések mindkét tisztségre már az előző napon, május 10-én, az egyházkerület espereseinek és gondnokainak értekezletén - nem kis vita közben - megtörténtek; csakhogy - a törvényességnek és a korábbi gyakorlatnak megfelelően - több jelölttel. A püspöki tiszt esetében ekkor lépett akcióba a volt belügyi államtitkár: Kiss Rolandnak sikerült - viszonylag rövid úton - elérnie, hogy a - Rákosi jelöltjével szemben - „ellenjelöltek” sorra visszaléptek, így a július 16-i szavazatbontáskor a beérkezett 640 szavazatból 340 Bereczky Albertre esett (ami azért korántsem mondható „egyhangúnak”, de - az adott körülmények között - elegendő volt ahhoz, hogy Bereczkyt a dunamelléki püspöki tiszthez juttassa. 03204eo
