Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
Kerek két évtizeden át működött ebben a márványlépcsős palotában az evangélikus lelkészképzés. A pécsi központi egyetemmel való kapcsolat ápolása elsősorban a dékánra hárult. Ez részben gyakori pécsi utazással járt, részben pedig a rectori hivatal, illetve az egyetemi tanács útján történt. A dékáni jelentésekből kitűnik, hogy soha nem utasította vissza Pécs a Kar jogos követeléseit. A két világháború közötti években egymást kiegészítő területen és módon folyt a fakultás előadásainak és szemináriumainak a tevékenysége. Nemcsak a tantestület bővült lelkészi oklevéllel rendelkező tudományos előadókkal és tanárokkal, hanem a gyakorlatban is üdvösen csapódott le az oktató-nevelő munka eredménye. Ez részben egyesületek és teológiai konferenciák, részben irodalmi és önképzőköri tevékenység keretében folyt. Az idővel nagyobb tanári létszám lehetővé tette a bibliai tudományok intenzív művelését és olyan tárgyak előadását, mint a hermeneutika, archeológia, kortörténet, szimbolika vagy polemika. A külföldi teológiai karokkal összehasonlítva legfeljebb egykét speciálkollégium hiányát regisztrálhatjuk, ezeket azonban nemcsak az intenzív szemináriumi munka, hanem az átfogó tájékozódást nyújtó, összefoglaló stúdiumok magas szintű előadása pótolta. 1941-ben előtérbe került a teológiai és szervezeti reform gondolata, amelynek elképzeléseiből több csak a háború után valósult meg. A tanulmányi idő 4 évről 5 évre bővült, hogy idő legyen az alapvető fdozófiai, nyelvi és bibliai ismeretek megszerzésére. A háborús években különösen erős volt a cserediák-kapcsolat a német, finn és skandináv hallgatókkal. A belföldi hallgatóság létszáma a fakultási húsz év alatt 120-140 fő között mozgott. Húsz éven belül több, mint 400 evangélikus lelkész kapott egyetemi diplomát a pécsi egyetem soproni karán. A teológiai hallgatók társadalmi összetétele változatos volt. A húsz éven át összesített statisztika szerint kisbirtokos és földmíves családból 142, magán- és állami tisztviselő családból 113, kereskedő és iparos családból 100, tanítóiból 78, lelkésziből és tanáriból 42, katona, rendőr vagy csendőr családból 25, egyéb környezetből 75 hallgató iratkozott be a fakultásra. A Hittudományi Kar tudományos és lelki életének fejlődése az egyre feszültebbé vált európai politikai és társadalmi viszonyok közepette nem volt problémamentes. Kiss Jenő teológiai tanár 1943-as visszapillantó elemzésében világos értékelést adott erről a korszakról. Többek között ezeket írta: „A hittudományi kar ... érdeklődéssel vette számba a 20-as évek nagy teológiai fordulatát, Barth Károly dialektikus teológiáját, de nem hódolt meg rendszerének. Figyelte az antiszemitizmus nemzetközi terjedését és annak teológiai téren való lecsapódását, de nem ejtette el az Ószövetséget. Nyomon kísérte a népi és faji kereszténységre vonatkozó felfogásfejlődést, de nem volt hajlandó a kereszténység univerzalizmusáról lemondani, s mondjuk a pogány magyar előidők vallási világába elmerülni... Ezért a fakultás tanári kara féltő gonddal őrzi az egyház hitvallási iratain át a Szentíráshoz vezető utat...” Cs3l95so
