Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

neti egyediségnek is értékelhetjük. Ezt a kiváltságot ex statu, azaz hivataluknál fogva ha úgy tetszik, fizetésük kiegészítéseképpen kapták. Feltételként nem követelték meg tőlük, mint a többi polgártól, a háztulajdont és nem kötelezték őket polgártaksa lerovására sem. Valamennyi prédikátor magkapta, az is, aki nemesi származású volt, az ilyenek aztán kettős kiváltsággal élhettek.

A polgári előjogok gazdasági természetűek voltak és természetesen sok előnnyel jártak. A városban ugyanis több olyan beneficium volt, amelynek csak a polgárokat /cíviseket/ és a polgáijoggal élőket illették meg. Alappillérét a különböző földtípusok képezték, a ház utáni szántó, a béres- és a kaszálóföld. Ezek közül különös jelentősége a ház utáninak volt, mert a belső telek után ingyen osztották a polgároknak. De a béres és kaszálóföldekből is előnyösen részesülhettek. A város közvagyonából kapták a fakompetentia néven ismert járandóságaikat. Ez azt jelentette, hogy a polgár, csupán a vágatási díj ellenében minden évben a város erdejéből meghatározott mennyiségű fához jutott. Más jellegű, de ugyancsak nagy hasznot hajtó beneficium volt a borértékesítési jog is. A kerti- és hegyi szőlővel rendelkező prédikátorok borait polgárként a város köteles volt felvásárolni, így a szőlőtulajdonosoknak állandó biztos piacot teremtett.1

Mindenesetre a polgári előjoggal a debreceni prédikátorok, professzorok és kántorok, a helyi társadalom felső rétegébe kerültek.

1 RÁCZ István: i. m. 81-82.

C#190eo