Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Debrecen - Ifj, Fekete Károly: A Vécsi Szövetség

számára teremtett emberek közösségét egybefűzze, mert széthullás fenyegeti.”1

— Kontroll: ahol bemérhetem túlkapásaimat.- Kritika: építő szándékú visszajelzésekre számíthatok, mégpedig egy számomra minden szempontból fontos “referencia embertől”.- Szocializáció: segíti az identitás kialakulását, s közben betagol a világba, hogy valahol otthon legyek benne.

— Kommunió és kommunikáció: vallomásos kitárulkozás, amely újra és újra növeli egymással szemben a bizalmi tőkét. A Vécsi Szövetség tagja, Mátyás Ernő sárospataki professzor így fogalmazta ezt meg: “Akik egyszer így Isten szívében találtak egymásra s így lelkűk legmélyebb pontján találkoztak, azok többé el nem szakadhatnak egymástól. De így a barátság köre csodálatos módon ki is tágul. Lelkem boldog tapasztalások világába emelkedik fel, amelyben baráti szívek között leomlottak válaszfalak s a különböző lelki diszpozíciókkal megáldott, különböző életviszonyokban érlelődött lelkek egymásra találtak s megértem, hogy azért találtak egymásra, mert ha különböző utakon is jártak, egy helyről jöttek: Isten szívéből, akinél örökkévaló egységben voltak, egy cél felé fútottak: Isten felé, akiben örökkévaló egységbe juthatnak.”2

Ennek a magasabb rendű célnak felelt meg a Vécsi Szövetség, s ez a történelmi lecke biztat bennünket is a lelkipásztori kollegialitás megélésére, ami nem csak önmagunkat gazdagító, vagy egymást emelő kapcsolat, hanem a Krisztus igaz követésének eredménye kell legyen: “Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok nektek.” (Jn 15,14)

1 RÓZSAI Tivadar: A barátság. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya. Budapest, 1988. 96-97.

2 Dr. MÁTYÁS Ernő: Életforrások. Sárospatak. 1930. 182-183.

02 18 EO