Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
ugyancsak két lelkész végezte a tevékenységét, de ez két eklézsiának számított.1 A Tractus többi helységében azonban továbbra is egy lelkész végezte a tevékenységét. Amennyiben egymaga nem győzte a szolgálatot és másik papra nem telt - miként az 1809-ben Nádudvaron is történt - kereszteléshez és úrvacsora kiszolgáltatásban való segítséget, a helybeli lányok tanítójának kért és kapott a gyülekezet a Tractustól engedélyt. Debrecenben az öt lelkész soknak tűnik. Ehhez tudnunk kell, hogy a létszámuk az idők folyamán fokozatosan, a lakosság számának a gyarapodásával párhuzamosan növekedett. A katolikus plébánosságot váltó református eklézsiában még egy papot tartottak, az 1564. évi tűzvész idejétől kettőre emelkedett a számuk, 1630-ban állították fel a harmadik, 1674-ben a negyedik és 1704-ben az ötödik papi állást.2 Ez a paplétszám aztán 1890-ig állandósult, ám ezt követően 1937-el bezárólag, további négyet rendszeresítettek, és csak ezután tagolódott a nagymúltu eklézsia külön egyházközségekre.3 A debreceni prédikátorok körét tovább bővítették a kollégiumi professzorok, akik a 18. század végéig valamennyien felavatott lelkészek voltak. Ők gyakran teljesítettek egyházi szolgálatokat is. Az 1796. évi kollégiumi iskolai törvény is kötelezte erre őket: „azok a professzorok, akik a szent szolgálatra fel vannak avatva, kötelesek a debreceni gyülekezetnek a szentségek kiszolgáltatásában igazoltan akadályozott szolgáit régi szokás szerint helyettesíteni, vagy kisegíteni”.4 Létszám tekintetében ez a törvény azért jelentős, mert az 1800. évvel bezárólag már hat tanszék hat professzorának a segítségére számíthatott a helybeli eklézsia.5 Mindezek ellenére azt állapíthatjuk meg, hogy a debreceni papok száma nem tekinthető túlméretezettnek. Az 1828. évi összeírás adatai szerint ugyanis lelkészenként Debrecenben 8764 fő, Nánáson 7456 és Hadházon 5828 lélek esett. Tűiméretezettségről akkor sem beszélhetünk, ha a kollégiumi professzorok szolgálatát figyelembe vesszük. Nem tartozik a sokat bolygatott kérdések közé, ám a társadalomtörténeti szemléletű kutatás nem kerülheti meg annak a szempontnak a felvetését, hogy a prédikátorokat az egykorúak a társadalmi ranglétrának melyik fokára állították. Akkor is fel kell vetnünk, ha tudatában vagyunk, hogy a kutatás jelenlegi állása szerint végleges választ nem adhatunk. Nem kimondottan a Debre1 LENGYEL Imre: Fasi Henrik élete és működése hazánkban /1801-1807/. Debrecen, 1941. 2 Herpay Gábor: A Debreceni Református Ispotály története 1529-1929. Debrecen, 1929. 100-101. 3 ZovÁNYl Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Harmadik javított kiadás. Budapest, 1977. 141. 4 A törvény szövegét közölte latinul és magyar fordításban Nagy Sándor: A Debreceni református Kollégium története. Hajdúhadház, 1933. 337-388. 5 RÁCZ István: Az ország iskolája. A Debreceni Református Kollégium gazdasági erőforrásai. Debrecen, 1995. 61. 03186&0
