Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

amelyek 18-19. századi támogatásáról, megajándékozásáról biztos adataink vannak. Bárcán 1297-ben építtetett a család templomot, amely a reformációban megújult gyülekezet otthonaként is szolgált a 16. századtól. Majd az ellenreformáció idején erőszakosan elvették a reformátusoktól, ezért helyette 1795-ben ismét a Bárczayak emeltettek református istenházát a községben. Ugyancsak a nemes família építtette a perei (1813) templomot.

Külön is meg kell emlékeznünk a család Sárospataki Kollégium iránti szeretetéről. A háttérben feltétlenül az húzódik meg, hogy a Tiszán inneni és felső-Tisza-vidéki református nemesség nevelőiskolája a Kollégium volt, s a nemes ifjak között nem egy Bárczay is Alma Materének mondhatta a pataki scholát. Itt tanult György és Sámuel 1643-tól, István 1658-ban, a 18. században pedig Mihály, Simon, István és János nevét lelhetjük fel a diáknévsorokban,1 de Pál is pataki diák volt, akinek 1763-ban megnyitott emlékkönyve fennmaradt.2 Az iskola patronálásának kiemelkedő volta meggyőz bennünket arról, hogy a Bárczayak is úgy gondolkodtak, ahogy erről egyik rokon család tagja nyilatkozott: Jsten dicsősége gyarapítására és édes hazám s nemzetem boldogsága előmozdítására virágzó S. Pataki Helvét Confessiót tartó nemes Collegium” támogatása nem érdem, hanem a hála gyümölcse.3 A már említett László mellett a gyülekezetek patrónusa volt és a Kollégiumot jelentős adományokkal támogatta a 18. század során és a 19. század első felében (ameddig kutatásunk kiterjedt): József, István, János, Ferenc, Mihály és Sámuel. Utóbbi a korban igen nagy összegű (10 ezer forintos) alapítványt tett 1813-ban kelt végrendeletében. Kamataiból csaknem száz éven át tanulhatott számos szegény diák. Külön említjük meg a család nőtagjait. Bárczay Éva (akit a Csoma- féle leszármazási táblán nem sikerült azonosítanunk) 1765-ben hagyott a kollégiumi ifjúság támogatására nagyobb summát, Katalin (Kácsándi Józsefné) 1784-ben ezer forintot hagyott a „deákok táplálására”, Borbála (Szerencsy Ferencné) 1795-ben létesített ezerforintos alapítványt, Anna (Beck Pálné) a

19. század elején az új épületre adott jelentős összeget. Ez a felsorolás csak a család neve alatt őrzött iratokra támaszkodik. Bizonyos, hogy ha részletesen átnéznénk a seniori bevételi naplókat és a különféle gyűjtőíveket, a família több tagjának nevét újra és újra felfedeznénk az adakozók között. Ennyi is elég azonban annak jelzésére, hogy a református Bárczayak milyen elkötelezettek voltak az egyház és azon intézménye iránt, amelyet a nemzeti boldogulás műhelyének tekintettek.

1 HÖRCSIK Richárd: A Sárospataki Református Kollégium diákjai 1617-1777. Sárospatak, 1998. passim.

2 Sárospatak, Nagykönyvtár, Kt. 661.

3 SRKLt. A.XXIV. 8999. Szathmári Király Katalin végrendelete, 1792.

03162&D