Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
vetett bűntényekre szorítkozzék, s az eljárást a magyar törvények szerint folytassa le”, Caraffa ezt figyelmen kívül hagyta, az eperjesi piacot mészárszékké változtatta. A felvidéki protestáns családokat mind gyanúba keverte. Eperjes városának és vidékének legderekabb emberei véreztek el, akik 1685- ben amnesztiával éltek, s azóta semmiféle mozgalomban nem vettek részt. Bár Caraffa a foglyokból kínpadon kényszerítette ki a neki alkalmas vallomásokat, s később meg is szüntették az eperjesi vésztörvényszéket, Caraffát a bécsi udvar magas ranggal és állással jutalmazta. Lipót 1687. október 31-éré országgyűlést hívott Pozsonyba. Az volt a célja, hogy jó pozícióból szankcionáltassa az örökös királyságot családjának, fiát József főherceget megkoronáztassa, s töröltesse az Aranybulla ellenállási záradékát. Előterjesztésében hangsúlyozta, hogy Magyarországot hódított tartománynak tekinthetné, s olyan törvényeket szabhatna, amilyeneket akar, de hajlandó a régi alkotmányt megtartani, ha javaslatait elfogadják. A háború még nem fejeződött be, s kérte a rendeket, hogy sérelmeiket rövidre szabják, szokásos vitatkozásaikkal ne késleltessék a fontosabb ügyeket. Igyekezett elérni, hogy a II. Ferdinánd óta minden király által esküvel megerősített királyi hitlevelet megváltoztassák. Ez többek között azt tartalmazta, hogy ország- gyűlés három évenként tartassák, a magyar ügyeket magyar tanácsosok vezessék, magyarok töltsék be a végvári kapitányi tisztségeket, idegen katonaság nem tartózkodhatik az országban és a vallásszabadság biztosíttassék. A protestánsok ellene voltak a királyi hitlevél megváltoztatásának, a klérus mellette, s meg is fogalmazták a király által követelt új hitlevelet, amit az országgyűlés elfogadott. Amikor a protestánsok a régi királyok által szentesített vallásszabadságot kérték, a katolikus rendek azt válaszolták, hogy ha őfelsége meg akarná tartani a régi törvényeket, ezek között ott van a lutheránusok megége- téséről szóló törvény is. Erre az egyik protestáns követ is megtette a maga észrevételét: „Tudjuk, hogy a múlt században, még I. Ferdinánd korában hozattak oly törvénycikkek, melyek szerint a római katholikus hit Magyarországon visszaállíttassék, de ennek módozatai is körülírattak. Tudós férfiakat és jó hitszónokokat rendeltek, kik a népet az üdvözítő tan ismeretére vezessék. Ezt a módozatot, ezt az eljárást mi is szívesen elfogadjuk. Magunk is azt akarjuk, hogy ha egyességet és lelki egyetértést kell létrehozni, azt oly szellemi eszközökkel tegyük, melyek a lelkiismeretet megnyugtathatják”. Erre a római katolikusok annyira felháborodtak, hogy az elnöklő királyi személynök kénytelen volt az ülést berekeszteni. Napirendi pontként szerepelt még a jezsuiták visz- szafogadása az országba. Ez ellen tiltakoztak a protestánsok, de hiába. Benyújtott sérelmeik sem nyertek elintézést. A sérelmek orvoslásának követelését ellensúlyozandó, a római katolikusok is több pontban összefoglalt sérelmeiket terjesztették elő. Néhány jellemző gondolat ebből: Arra hivatkoznak, hogy a klérus mindig hű támogatója volt az osztrák háznak; a nem katolikusok az isteni szentség, a király és a törvény, a klérus és a Szűz Mária egyházának népe ellen törekszenek; a protestánsok még az evangélikus nevet sem ögl58gű
