Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
24. A Jákob oltalma neked is oltalmad, Édes kisded fiam, s hűséges tutorod, Keserűségedben enyhítő orvosod, Felhozza még egyszer igazságos napod. 25. Téged, édes hazám, ki ínséget szenvedsz, Szörnyű félelemben majd szintén elepedsz, Senkit oltalmadra sehol nem remélhetsz, Istennek ajánllak, fordulj e vezérhez. Bónis Ferenc sírja Czeglédi István, kassai prédikátoré mellett van a pozsonyi köztemetőben. Czeglédit már betegen vitték a pozsonyi törvényszék elé felesége kíséretében. Nagyszombat határában halt meg, de a prímás nem engedte ott eltemetni. A közvetlenül haláluk után keletkezett históriás ének így emlékszik róluk: Amely sírba tevék Bónis Ferenc testét, Ellenbe fektették Czeglédi tetemét, Ott várják mindketten Krisztus eljövetelét, S ama Babilonnak megítéltetését. Az „Anya Oskola” matriculájában, amelyben a Kollégium törvényeit aláírta, neve mellé ezt jegyezték örök emlékezetre: „Jeles mártír hazafi, fővétele által véres áldozat lett Isten számára”. Szuhay Mátyás nem a bakó kezétől vérzett el, mégis joggal tekinthetjük a Habsburg-ellenes mozgalom mártírjának. Ősei Borsodban éltek, ő már Abaújban született 1618-ban, nem tudjuk hol, később Balajton élt. Valószínűleg közvetlenül pataki tanulmányai befejezése után katona lett, I. Rákóczi György felvidéki hadjáratában Kemény János hadtestében harcolt, meg is sebesült mint kapitány. Az öreg fejedelem belpolitikai feladatokkal is megbízta a kissé zord és nyersmodorú harcost, aki meggyőződésében szilárd, az ügy szolgálatában állhatatos és hűséges maradt mindvégig. A pataki kollégium 17. századi anyakönyvében talált feljegyzés szerint két szegény sorsú pataki diák költségeit vállalta. II. Rákóczi György kállói kapitánnyá tette meg, aki mellett akkor is kitartott, mikor annak csillaga hanyatlani kezdett. A még győztes lippai csatában a török ellen az erdélyi sereg balszárnyának parancsnoka volt. Részt vett a vesztes fenesi csatában is. Innen hazatért Abaújba, s a felső-magyarországi vármegyék egyelőre alkotmányos ellenállási küzdelmeibe kapcsolódott be. Követként vett részt a pozsonyi országgyűléseken, ahol a protestáns ellenzék vezéreként tevékenykedett. Ő felelt a nádor fenyegetéseire: „Mi nem azokban bíztunk azelőtt sem, kiknek leheletük csak az orrukban 03 150go
