Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
1671. április 30-án Bécsújhelyen kivégezték Zrínyi Pétert és Frangepán Ferencet, Bécsben Nádasdy Ferencet, Pozsonyban Bónis Ferencet. Ekkor ítélték halálra Pozsonyban Drabik Miklóst, Comenius barátját, aki még 1657- ben egy Habsburg-ellenes röpiratot jelentetett meg, melyben gyalázta az elnyomó Habsburgokat, s zavaros jóslatokban jövendölte pusztulásukat, ami többek között a Rákóczi-ház közreműködésével következik majd be. O az a „Morvából kiűzetett szegin prédikátor”, akitől I. Rákóczi György is vásároltatott könyveket Ledniczén, ahol megtelepedett, s várta hazája sorsának jobb- rafordulását. Drabikot, annak ellenére, hogy a jezsuiták állítása szerint a 83 éves aggastyán megtagadta hitét és halála előtt katalizált, kegyetlen és drasztikus módon végezték ki. Előbb levágták jobb karját, aztán lefejezték, kivágott nyelvét bitóra szegezték, a szétdarabolt testet máglyán megégették, hamvait a Dunába szórták. Zrínyi és Frangepán közös sírja felett egy márvány lap volt, amit később a bécsújhelyi templom falában helyeztek el ezzel a szöveggel: „Itt fekszik Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Ferenc családjának utolsó sarja, kik e verembe estek, mert a vak vezette a világtalant. Tanuljatok halandók, ó tanuljatok sorsukon, és maradjatok hívek Istenhez és a királyokhoz. A nagyravágyásnak vége a sir.” Egy kevésbé ismert epithaphiumot is szerkesztettek, nem sokkal kivégeztetésük után, de ezt csak titokban terjeszthették: „Állj meg, láss és olvass vándor! Légy bár idegen avagy hazafi. Itt fekszik szerencsétlenül megcsonkítva, meggyilkolva Horvátországnak két gróíja, Zrínyi Péter és Frangepán Ferenc, örök emlékezetre méltó, dicső, érdemes férfiak. Magyarok, kiket Leopold parancsára a magyar hazán kívül végeztek ki anélkül, hogy honi törvény szerint megidéztettek és elmarasztaltattak volna... Bámulj, bárki légy is! Szabadságot kerestek és rebelliseknek híresztelték őket; fenyegető rosszat akartak elhárítani, és ellenségeknek tekintik őket, kik ellen dühöngtek, míg e szerencsétlen véget nem érték”. Ez a két epithaphium jellemzi a két tábort. Ugyanabban a tényben az egyik rebelliót, a másik jogos önvédelmet lát. A megtorló bíróságok még sok halálos ítéletet hoztak, kivégzés viszont már nem történt, inkább a vagyonelkobzásokat erőltették, de sokan haltak meg vagy váltak nyomorékká a börtönökben. Csak azokat engedték ki a tömlöcök- ből, akik katalizáltak. Pataki diákok a mártírok között A protestáns köznemesek közül két pataki diákról külön szólunk röviden, akiknek élete, magatartása jellemző a korra, akik nemzetünk és vallásunk szabadságáért szintén mártírhalált haltak: Bónis Ferencről és Szuhay Mátyásról. Bónis Ferenc, előnevéből következtetve /tolcsvai/ Zemplén megyei származású lehetett s később Zemplénben lett táblabíró. Pataki diákévei után ő is 02148so
