Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője
ország sínyli. Az ország békéjét és fennmaradását semmi sem biztosítaná jobban, mint a szabad vallásgyakorlat, ez viszont Magyarországon nincs. Nincs nádor sem, ehelyett törvényellenesen két királyi helytartó látja el ezt a tisztet, bár ez csak az országgyűlést illetné, nem két személyt, s főként nem egyházi személyt. A szent korona nincs az országban. Az ország nyugalmát és békéjét az idegen katonaság veszélyezteti. Ne higgye senki, hogy az ország végzetes sorsa a haza határain túl nem terjedne, romlása pedig tanulságul szolgál majd minden keresztyén nemzetnek arra, hogy lássák, mit tesz az ország alaptörvényeit és királyi diplomát, a királyok és alattvalók közti szerződéseket megtartani, és lássák az ellenkezőt is, hogy milyen veszedelem támad abból, ha azok nem tartatnak.” Csak néhány gondolatot ragadtunk ki a feliratból annak érzékeltetésére, hogy ez a levél már nem könyörgés volt. A küldöttek otthon jelentést tettek az illetékeseknek. Az elkeseredés a tetőfokra hágott. Ennek következménye lett, hogy 1670. április 9-én Sárospatakon elhatározták a fegyveres felkelés megindítását. A nemesség vezetői I. Rákóczi Ferencet és Bocskai Istvánt választották vezérüknek. Bár a protestánsok eleinte gyanús szemmel nézték a Wesselényi mozgalmat, mivel annak vezetői római katolikusok voltak. Miután Rákóczi a saját birtokain vallásszabadságot hirdetett és gyakorolt, a felvidéki protestáns nemesek is csatlakoztak. Ezalatt a törökkel tárgyaló Zrínyi és Frangepán ellen hadat küldött a bécsi udvar. A mozgalom két vezetője érthetetlen módon Bécsbe menekült kegyelmet kérni, ahol azonban 1670. április 17-én mindkettőjüket fogságba vetették. Letartóztatásuk híre elég hamar eljutott a felvidékre, ahol a fegyveres mozgalom már megindult, letartóztatták a Patakra érkezett Starhemberg tokaji német várparancsnokot s elkezdték a környező várak ostromát. Zrínyiék letartóztatásának hírére, a helyzet megbeszélésére a felkelt rendek Tállyán tartottak gyűlést, ahol Rákóczi javaslatára a többség - Szuhayék tiltakozása ellenére - 1670. május 1-én a fegyverletétel mellett döntött. A Felvidéket elárasztó Spork tábornok seregeivel szemben nagyon gyérnek bizonyult az ellenállás, amit könnyű szerrel letörtek, s előbb Lőcsén, majd Pozsonyban bizottság kezdte meg működését a mozgalom felderítésére és felszámolására, mely rendkívüli törvényszékké alakult /delegatum judicium/. Árva vára tartotta magát legtovább a súlyos beteg Thököly István parancsnoksága alatt, aki az ostrom izgalmaiban meghalt. A vár őrsége 1670. december 10-én megadta magát. A 13 éves Thököly Imre álruhában menekült ki az ostromlott várból és szerencsésen eljutott Erdélybe. 1671. február 21-én Báthory Zsófia megegyezett az udvarral, hogy fia I. Rákóczi Ferenc 400,000 forint váltságdíj ellenében büntetlen marad. A kivételes bíróság sorra fogatta el a mozgalomban részt vett felvidéki nemeseket, a hadsereget rátelepítik a megyékre, kötelezik eltartásukra, s ezen felül tízszeresére emelik az egyes jobbágyportákra eső állami pénzadót. Ez volt az ún. „porcio”, ami a jobbágyság tömegeit koldusbotra juttatta. 03147 EO
