Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)

Horváth Erzsébet: A Sárospataki Református Kollégium mint a magyar népfőiskolái mozgalom otthonteremtője

gazdag volt, s ezek kivitelében azonban sohasem egyedül munkálkodott, gondját, terhét szépségét osztották vele tanártársai, diákjai, cserkészei".1 Dr. Szabó Zoltán jó vezető volt, aki tudta kit, milyen munkával bíz­hat meg, mozgósította, érdekeltté tette környezetét, s ezáltal is tanított. Az első tanfolyam 1936. február 1 -9-ig tartott, az utolsó 1948 áprilisában az állandó leány népfőiskola vizsgaünnepélyével zárult. 1936-tól 1948-ig a fiúknak hat tanfolyamot és három állandó népfőiskolát, 1946-1948 kö­zött pedig a leányoknak három tanfolyamot tartottak. A protestáns népfőiskolák létét nem lehet elképzelni evangélium nélkül. A népfőiskola elválaszthatatlan az evangéliumtól. Szabó Zoltán az 1940-es nagytarcsai tanácskozáson is erre teszi a hangsúlyt, „A nép­főiskola első jelzőjéül a "keresztyén" szót használjuk... A népfőiskola confessionalis nevelést akar adni".2 Ezt erősíti meg Újszászy Kálmán 1941-ben megjelent írásában: „Csak ahol az evangélium van, ott beszélhetünk ember és hivatás, ember és nemzet, valamint ember és anyaszentegyház olyan kapcsolatáról, amely a népfőiskolának egyedül biztosíthat életteret".3 Az evangélium segítségével töltheti be az ember hivatását, mert ez evangéliumi gondo­lat. A nevelő ebben a szellemben végzi munkáját, s a népfőiskolára érke­zett falusi fiatalt arra neveli, hogy meglássa, megtalálja hivatását, külde­tését az adott helyen és körülmények között és ez nem más, mint az is­tenszolgálat vállalása. Ez az a többlet, melyet a keresztyén népfőiskolák adni tudtak. Újszászy Kálmán 1941-es értékelésében megállapítja: „... ahol evangélium van, ott az is van, ami nélkül népfőiskola nincs, ti. hi­vatás, nemzet és anyaszentegyház...".4 E háromnak együtt kell hatnia a népfőiskolái képzésben, mert ha nem, akkor a hivatás túlhangsúlyozásával, illetve kizárólagossá tételével már nem népfőiskoláról, hanem szakiskoláról beszélhetünk. Ha a nemzeti öntudatra való nevelés kizárja az evangéliumot, akkor az világnézeti, vagy politikai iskola lesz, és ha az egyház a nemzeti öntudatra, illetve hivatásra való nevelést kizárná a népfőiskoláról, az nem lenne más, mint 1 Dr. ÚJSZÁSZY Kálmán professzorral beszélget MatyikÓ Sebestyén József, Honis­meret, 1991. 5. 53. 2 SZABÓ Zoltán hozzászólása a Magyarországi Népfőiskolák Munkásainak Nagytarcsán 1940. március 30-31-én tartott megbeszélésén, jkv. 2. SRKTGY Adattár. 3 ÚJSZÁSZY Kálmán: Evangélium és népfőiskola. Protestáns Szemle 1941. L. évf. I- XII. füzet 40. „... a népfőiskolái munka... a pataki főiskolában szerény kezdemé­nyezésként útjára indult, nem szűnt meg egyházi munka lenni, hanem egyenesen az dokumentálódott, hogy teljes kivirágzásában sem lesz más, mint egyházi munka”. ÚJSZÁSZY Kálmán: A magyar népfőiskolák vezetőinek budapesti értekezlete. Sáros­pataki Református Lapok, 1941. XXXVI. évf. 92. 4 ÚJSZÁSZY Kálmán: Evangélium... i.m. 42. 0313780

Next

/
Oldalképek
Tartalom