Doctrina et Pietas - Tanulmányok a 70 éves Barcza József tiszteletére (Debrecen-Sárospatak, 2002)
Hörcsik Richárd:A debreceni- és a sárospataki kollégiumok kapcsolata
nulóknak nagy örömére méltó Elöljáróik s Visgálóik között szemlélhetik Tiszteletes Tudós Professor Uraimékat is.”1 Szokásban volt, hogy Patakról évenként két diák ment Debrecenbe, mint convocator. Ezeket - Gulyás József szerint - a debreceni tűzoltó diákok látták vendégül. Eltávozásukkor a szomszédos községig kísérték, ahol gyakran ki is rúgtak a hámból. A vizsgák kölcsönös látogatása 1830 körül szűnt meg. Kapcsolat a neoabszolutizmus és dualizmus korában (1849-1919) A világosi fegyverletétel után az osztrák neoabszolutizmus törekvései újból összekovácsolták (a kisebb ellentéteket leszámítva) a két történelmi kollégiumot, ami két területen jelentkezett: 1./ az Entwurf és 2./ a Protestáns Pátens elleni harcban. Sem Patak, sem Debrecen nem fogadta el az 1850. szeptember 7-én bevezetett „Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen” rendelkezést. Mindketten ellenálltak, aminek aztán az lett az eredménye, hogy megvonták tőlünk a gimnáziumi tagozat nyilvánossági jogát. „Az elutasítás mögött nem maradiság, vagy szűklátókörű provincializmus húzódott meg - fogalmaz Barcza József. - Az Entwurf bevezetésének parancsszava sértette az autonómiát..., másfelől következményeinek teljesítését gyakorlati kérdések is lehetetlenné tették.”2 A talpra állás, a biztosabb patrónusi és gazdálkodási háttér miatt Debrecennek már 1856-ban, míg Pataknak - a teljes belső gazdálkodás átszervezése után - 1859-ben sikerült. A másik közös harcot a Protestáns Pátens elleni küzdelem jelentette. Ennek vezéralakja a debreceni Révész Imre volt. De a hátvédet a patakiak adták: Erdélyi János és az atyai jóbarát Hegedűs László személyében. E barátság eredményeképpen például Patakon alakult meg az „Egyetemes Tanügyi Bizottság” 1859-ben. De az sem véletlen, hogy a Pátens visszavonásának megünneplésére Erdélyi János ötlete szolgáltatja az apropót: a sárospataki kollégium 300-ados évfordulójának megünneplésével. 1860-ban soha nem látott tömeg gyűlt össze a városban. A küldöttségek sorában előkelő helyen találjuk a tiszántúli egyházkerület (Révész Imre, Tisza Kálmán, Lónyay Menyhért), a kollégium (Tóth Mihály) és Debrecen város küldöttségeit.3 A dualizmus korában még számos törekvés közösen jelentkezett a két kollégiumban. A tanítóképzők megszervezése (Patakon 1857, Debrecenben 1866), a jogi fakultások megnyitása (mindkét helyen 1861-ben); 1877-ben az ' SRKLt., A./XXVIII. 10.329. 2 Barcza József (szerk.): A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. (A továbbiakban Tanulmányok), Budapest, 1981. 159. 3 ERDÉLYI János: A sárospataki ref. Főiskola 300-ados ünnepe július 8-án, 1860. Sárospatak, 1861. OS OS 12380
