Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Keresztúri Bíró Pál pedagógiai munkásságának színtere és tartalma - Keresztúri pedagógiájának kortársi értékelése

zik Erasmus megállapítására. Már a Lod-ban olvashattuk, hogy a tanulókat nem szabad agyonterhelni, a hasznosság elvét figyelembe kell venni a tananyag megválasztásánál, s ugyancsak a tanuló képességeit. Az anyanyelv szerepeltetésével is találkozhattunk Szilvásújfalviról szólva, ugyancsak kezdeményezte a Biblia alkalmazását az olvasás és írás tanulásánál. Sőt, ami az anyanyelvet illeti, a Geleji Katona István által összeállított és 1649-ben kiadott kánonokban kifejezett elvárásként fogalmazódik meg annak iskolai kiművelése. A tanulók „mind a latin, mind a nemzeti nyelv tisztán besze'le'se're tegyenek szert”.2ílf> Keresztúri tehát válogathatott az előző nemzedék haladó nézeteiből és a kortárs törekvések gyakorlatából. S talán nem felesleges megjegyeznünk azt sem, hogy a saját személyiségén átszűrve alkalmazta a didaktikai elveket, azaz nem túlzás Keresztúri Pál pedagógiájáról beszélni. Ez a pedagógia pedig nem epigon, hanem szintetikus jellegű volt.2!,<1

Keresztúri pedagógiájának kortársi értékelése

BETHLEN Miklós úgy foglalt állást, hogy Keresztúri sikerének titka „nem abban állott, hogy ő, amikor élt s tanított, mindennél tudósabb lett volna, mert nagy professzorok, prédikátorok voltak az ö üdéjében őnálánál tudósabbak”.297 Mégis ,gyermek-tanítani ritka és példa nélkül való ember volt” idehaza, vagyis a módszere volt egyedülálló. Hogy ennek követői is akadtak, s hatása nem csak a tanítványok hálás emlékezetében volt tetten érhető, annak több nyomát is találjuk.

A kortársak közötti elismerésnek a jele, hogy Erdőbényei Deák János sárospataki alkalmazása azért merült fel, mert Keresztúri módszerét ismerte, lévén azelőtt a Rákóczi fiúk pedagógusa, s remélték, hogy alkalmazni is tudja. Tolnai István sárospataki lelkész írta a külföldről hazatérőben lévő Bényei felől I. Rákóczi György fejedelemnek:

Äir’ Kiss Áron: Egyházi kánonok, i. m. 66 p.

Hiszen szintetikus jellegű a magyar református teológia a XVII. században. Vö. BARCZA JÓZSEF: A puritanizmus kutatásának újabb eredményei, i. m. 334 p.

2!l' Bethlennek ezt a megjegyzését félreértette Ravasz János, amikor úgy nyilatkozott, hogy „Keresztúri Pút nem tartozott a tudósok közé, nem adott ki nyomtatásban érdemleges müvet". RAVASZ JÁNOS (szerk.): Dokumentumok a magyar nevelés történetéből 1100-1849. Budapest, 1966, Tankönyvkiadó, 83 p.

cg 99 go