Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
Hazai állapotok a református iskolaügy terén - Pedagógiai törekvések a hazai református iskolázásban
tán a deákra fogni őket".' " Pontosan így járt el az udvari iskolában Keresztúri Pál is! A személyes eredmény mellett az iskolázás haszonélvezőit szintén megemlíti Szilvásújfalvi Imre. Ilyen az állam, de sokkal hangsúlyosabb előadásában a közjó, a mások haszna, a közművelődés s a haza üdve. Az iskolázás tehát közérdek. Egy ország boldogulásának elengedhetetlen feltétele az iskolaúgy rendezett állapota. „Minden népnél, hacsak nem egészen barbár, szörnyeteg és istentelen, mindig nagy becsülete volt az iskolának Mivel tehát az iskolaügy ilyen fontos, tanítónak és tanulónak ezt szem előtt tartva kell feladatát betölteni. A felkészületlen pedagógus ne vágjon bele a nagy feladatba. „A közművelődés érdekében kérlek - szól szinte könyörögve' - tartózkodjatok a tanítástól, kik magatok is alig tudjátok a betűket összerakni, szorgalmasan tanuljátok, amit majd tanítotok. ” Az ideális tanítót két meghatározó vonással rajzolja meg: legyen képzett és ügybuzgó. A felkészületlen és buzgalmában elégtelen s ezért alkalmatlan tanár letöri a tanuló hajlamait, tehetségét, tehát nem pusztán helytelenül jár el, hanem kifejezetten árt. Egyébként a pedagógus pályát igen nagyra tartja Újfalvi Imre, a jó pedagógusról magasztaló szavakkal szól. Beszámol a saját pozitív pedagógus-élményéről, amikor nagy tanítványi hálával emlékezik meg pataki tanáráról, Thoraconymus Mátyásról: „Szent emlékezetű, nagyon tudós férfiú, az én kedves praeceptorom ” - így jellemzi őt. Az eredményes nevelői munka azonban nem csak a tanítón múlik. Fontos a gyermek hajlama, tehetsége, egyénisége. Ókori nyomon haladva részletezi a tehetség külső mutatóit - nyílt tekintet, tiszta hang, formás testalkat, szerény fellépés, rendezett öltözet (a jellem kifejezése), csillogó szem, nem túl fekete haj - de megjegyzi, hogy ezek gyakran megtévesztők. Inkább Sokrates nézetét osztja, aki a tanulási kedvet, az értelmességet és az emlékezőtehetséget hangsúlyozta. A fegyelmezést igen hangsúlyosan tárgyalja. Fegyelem nélkül nem lehet tudáshoz jutni. Kifejezetten elmarasztalja azokat a szülőket - bizonyára saját élményei alapján - akik elvárják az iskolától, hogy gyermekeiket jobbá formálja, de felháborodnak, ha ott erős kézzel 1,(1 BŐD PÉTER: Erdélyi református zsinatok, i. m. 61 p. C3 62
