Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Hazai állapotok a református iskolaügy terén - A reformáció és iskolázás Magyarországon

valamint Bornemisza Péter által készített, 1577-ben megjelent olvasókönyvet.

Dévai munkája előszavában a Szentírás olvasásának programját világosan megfogalmazza, ugyanakkor az anyanyelvű olvasás-írás tanulására való ösztönzésnek is kitűnő dokumentuma ez a mű. Mindkét célban benne rejtezik az anyanyelvű iskolázás ügye. „Erre kedig, hogy a község is olvashassa az Szentírást, nagy segítséget tésznek a mi nyelvönkre fordított könyvek. De az írásra a betűnek esmérete és az olvasásnak tudása utónk, hogy olvashassuk mindnyájan a Szentírást... Továbbá ez tudomány, hogy olvasni és írni tudunk... ím erre is hasznos, hogy egymásnak mindenikőnk írhasson, ne kelljen minden kicsiny dologért más ember után járni”}"1

A magyarországi reformáció első és második nemzedékének leg- kiválóbbjai csaknem kivétel nélkül Melanchthon tanítványok voltak. A városi iskolákat az ő humanizmusának szellemében szervezték át, amelyek a „tudós kegyesség” otthonai lettek. O hatott legelsőként és a legszélesebb körben, de nem kizárólagosan, amint alább látni fogjuk. Kezdetben azonban ő a legnagyobb tekintély, s ebből adódott, hogy az általa kidolgozott latin iskolamodell valósult meg nálunk. Igaz, hogy ez az iskola már kezdetben sokat követel, mert nem elégszik meg az anyanyelven nyújtott ismeretekkel, hanem a latin minél tökéletesebb elsajátítását célozza. Az anyanyelv, jelen esetben a magyar, csupán az „ancilla linguea latinae”, a latin nyelv szolgálója szerepet játszotta az iskolában.1 ’2 Ugyanakkor, ami a humanizmus kialakulásánál csak a legkiválóbbak osztályrésze és kiváltsága, a klasszikus szövegek tanulmányozása, elemzése, nyelvek összehasonlítása, a világmindenség megfigyelése most az iskola alsó fokán elkezdődik.

Kétségtelennek tűnik, hogy Melanchthon mellett Johannes Sturm befolyása érvényesült leginkább a hazai iskolázásban. A XVI. század végén, Szikszai Fabricius Balázs latin-magyar szótárát Debrecenben kiadták. A kibővített mű szerkesztője, Szilvásújfalvi Anderko Imre, az előszó után közölte Sturmnak egy levelét, amelyben a strassburgi tanár

111 Orthographia Ungarica. Azaz, Igaz iraz Modiarol való tudoman’ Mag’ar n’elven irattatott. Melléklet a Magyar Könyvszemle 1908. évf. 119. lapjához. Hasonmás kiadás, Budapest, 1908. Az idézet nem betűhív.

1,12 BÁN IMRE: A XVII. századi magyar puritanizmus irodalom- és művelődéstörténeti jelentősége. Theologiai Szemle 1976,177 p.

03 46 Eö