Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

Származás, ifjúkor, iskolázás - Peregrinációja

Hollandia talán legfontosabb szellemi központjává avatta a leideni egyetemet az a teológiai vita, amely nem sokkal Keresztúri megérkezése előtt csúcsosodott ki a dortrechti zsinaton, és utóhatása még évekig érzékelhető volt a holland társadalomban. Ennek rövid ismertetését nem kerülhetjük el, ha meg akarjuk érteni azt a szellemi környezetet, amely feltehetően nem hagyta érintetlenül Keresztúri Pált sem.

Hollandia 1568-1648 között - kisebb-nagyobb megszakításokkal - folyamatosan háborút viselt. Politikai szempontból létkérdés volt a belső egység megszilárdulása. A reformáció azonban, amikor tetőfokára jutott, nem teremtette meg a társadalmi egység szellemi-teológiai bázisát, mert a református egyházon belül két irányzat kristályosodott ki.102 A humanista örökség beépülése a teológiába eredményezte azt a nézetrendszert, amely a reformáció alapkérdésének tekintett megiga- zulás tanban az embernek bizonyos közreműködő szerepet biztosított. Eszerint a bűneset után az ember nem vesztette el egészen szabad akaratát, ezért hitével és jócselekedeteivel hozzá tud járulni üdvösségéhez. Ennek az irányzatnak a követői a személyes szabadságra apellálva a tanfegyelmet elvetették, a tételes hitvallást - Confessio Belgica, Heidelbergi Káté - mint teológiai-gondolkodásbeli korlátokat szabó tényezőt elutasították, vagy legalább számos ponton kifogást emeltek tanításával szemben. A kérdés körüli vitában egyre inkább központi helyet foglalt el a predestináció, az eleve elrendelés tana. A kiválasztást a szabad szellemű, humanista párt Isten előrelátásaként értelmezte és magyarázta. Isten előre látta, hogy ki fog hinni, ezért azt ki is választotta az üdvösségre. Az emberi aktivitás vagy passzivitás tehát fontos szerepet kap, hiszen a kegyelmet nem csak elfogadni lehet, hanem elveszíteni is. Ellentmondásnak tűnik, hogy a szellemi-teológiai szabadságot követelő irányzat bírálta az államtól független egyház eszméjét. Az államnak, mint felsőbbségnek az egyház belső életében befolyást és irányító szerepet szánt. Ennek oka abban keresendő, hogy az 1579. évi Utrechti Unió kimondta a vallásszabadságot, amit a politikai felsőbbségnek kellett garantálnia. A vallásszabadság gondolata pedig a teológiai szabadgondolkodást is tartalmazta. Szellemi összefogója és

11,2 A kérdésről COLI.IN, Jós: Egyháztörténelem - Előadások az egyetemes keresztyén egyház történelmének körképéhez. Sárospatak, 1996, 276-282 p. SKGESVÁRY L.AIOS: Az egyháztörténelem alapvonalai. Debrecen, 1992,2 175-176 p. CHADWICK, OWEN: A reformáció. Buda]>est, 1998, Osiris Kiadó, 211-212 p.

cg 34 EO