Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - A lelkigondozó

dította a fiatalasszonyt a pénteki és szombati böjt megtartása alól, de Báthory Zsófiának a „lelke rajta meg nem nyugodt". Valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a lelkiismereti nyugtalanság sohasem hagyta el tizenhét éves házassága során. Az ifjabb fejedelem megnyilatkozásai pedig azt tükrözik - s ez nyilvánvalóan szerelmének a jele volt - hogy felesége áttérését nem erőszakolta. A lényeget tekintve rábízta az ügyet Keresztúrira, akit tisztelt és becsült, tehát megbízott benne.41(1 A forrásokban látszólag lezárult a kérdés az írásbeli nyilatkozat elkészültével,41' de Báthory Zsófia lelkében megmaradt a bizonytalanság. Talán üdvössége tekintetében is kétségek gyötörték. A felekezeti polémia során kölcsönösen kifejtették protestánsok és katolikusok, hogy a „bálványozok-”, illetve az „eretnekek egyháza” hamis eklézsia. Báthory Zsófia számára természetesen a római katolikus álláspont volt hiteles. Keresztúri nap mint nap tapasztalhatta a fiatalasszony lelki vívódását. Tanácsolására, vigasztalására írta meg a Mennyei társalkodást.

Biztosra vehetjük, hogy nem puszta irodalmi fordulat az ajánlásban Báthory Zsófia kegyességének dicsérete. Keresztúri ezt ismerte s elismerte, méltányolta. Elmélkedéseivel a mélyen vallásos fiatalasszony belső békességét igyekezett munkálni. Természetesen ezek az elmélkedések a református teológia jegyében születtek, s Báthory Zsófia igazi, valóságos, nem csak formális áttérítését is szolgálhatták a szerző szándéka szerint. Sokat mondó lelkipásztori gesztusként értékelhetjük, hogy a szívében katolikus fiatalasszony elé többször állítja Krisztus véres keresztjét, mint az Isten szeretetének bizonyosságát.418 Noha a hitviták folytak, a Királyságban a protestánsok gyakran szenvedtek sérelmeket, a felekezetek békés egymás mellett élésének, a vallási türelem biztosításának igényét a református prédikátorok elvi-teológiai síkon megfogalmazták.419 Maga Keresztúri is hozzájárult ehhez, amint a fentebb ismertetett, álláspontunk szerint is az ő tollából kikerült, műben olvasható: „.. .hogy senkit vallására hatalommal kénszeríteni nem szabad, közönségesen minden vallásról állatom... Ami penig keresztyén vallást nézi, ebbe sem kénszeríthet senki mást vallásra... Az Uy TörvénCsaládi levelezés, 104-105 p.

"7Uo. 106 p.

Az ajánlásban és 30 p.

BARCZA JÓZSEF: Sáfárság, közösség, türelmesség. A XVII. századi magyar református teológia szociáletikai felelősségvállalása. In Egyház és művelődés, i. m. 121-133 p.

03 137 EO