Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)
A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor
ségét feltételezve, Ipolyi Arnold az 1643-ban megjelent, névtelenül kiadott Pápisták méltatlan üldözése a vallásért... című munkát.Jw) Bebizonyosodott, hogy a nyomtatvány Szenei Kertész Abrahám váradi nyomdájában készült.'"0 A vitairat bevallottan Veresmarti Mihály egykori református lelkész, majd pozsonyi kanonok Intő és tanító levél című művére adott válasz: „Szabad é valakit (és nevezet szerint a Pápistáknak az Evangélicusokat) erőszakkal Vallásra kénszeríteni? E kérdésre alkalmatosságot adott egy ellébbi vallása mellől régen elugrott vén Pribék;17' azután Bátai titulárius Apátúr, Posoni Cánonok, Veresmarti Mihály: ki a Bátaiakat Pápista Vallásra intő Levelének (avagy Könyvének) rendiben egyebütt is, de kiváltképpen és szántszándékból a Tanúságban nyilván meri állatni, hogy a Pápistáknak igazságok vagyon ahhoz, hogy az Eretnekeket, ha különben nem lehet, tűzzel és vassal is kénszerít- hessék a Pápista Vallásra”.172 Szintén elemzi Carlo Caraffa aversai püspöknek, a pápa szolgálatában álló diplomatának egyik művét.'"'' Igaz, hogy Keresztúri igen megvetően jellemezte a Kitett cégér névtelenségbe burkolódzó szerzőjét, most ő is kénytelen volt az anonimitást választani. Ennek több oka is volt. A Talio következtében a neve alatt megjelent munka eleve hitelét vesztette volna, az ellenfél ugyanis könnyen hivatkozhatott Keresztúri szalonképtelen voltára annak hangneme miatt. A Pápisták méltatlan üldözése előszavában világos, elhatárolódó utalást fedezhetünk fel erre nézve: „Távol légyen, hogy itt sem elmémet, sem pennámat másoknak, és főképpen a hatalmasságoknak kárhoztatá- sára csak fel is emellyem, akit némellyek szoktak cselekedni, a közönséges jónak minden haszna nélkül”. A kérdés elvi tisztázására törekedett inkább a szerző. Ebben pedig - predestinációs megokolással - egyértelműen leszögezte, hogy a keresztyén vallás megismerése Isten ajándéMl Ipolyi Arnold: Veresmarti Mihály megtérése históriája. Bevezetésül Veresmarti Mihály XVII. századi magyar író élete és munkái. Budapest, 1875, 451-455 p. Vö. RMNy 2044. :,7° MKsz 1989, 28-30 p. A pribék szó az ellenséghez átpártolt árulót jelentette első renden. (BENKŐ LÓRÁND (föszerk.): A magyar nyelv történeti etimológiai szótára, Budapest, 1976, Akadémiai Kiadó, 3. köt. 284 p.) Az apostata református lelkész Veresmartit ugyanígy nevezi Milotai Nyilas István is egy Pázmány Péter elleni vitairatában. (BARCZA JÓZSEF: Újabb szemixmtok a Pázmány-vitához, i. m. 156 p.) ■'"2 A mű 1657. évi kiadásának Sárospatakon őrzött példányát használtuk, 5-6 p. :l,:l Commentaria de Germania sacra restaurata, Frankfurt 1641; (Köln, 1639). eg 122 so
