Dienes Dénes: Keresztúri Bíró Pál (1594?-1655) (Sárospatak, 2001)

A református lelkipásztor - A hitvitázó prédikátor

hetjük, mert Bethlen Miklóstól tudjuk, miszerint Keresztúri a „localis memóriát”, az összefüggő szentírási helyek és idézetek bevésését, sajátos módszerrel tanította. Az emlékezetből való idézés bizonyságát véljük felfedezni abban is, hogy olykor a szószerinti szövegtől eltér, noha egyébként kiderül, hogy a Vizsolyi Bibliát - pontosabban fogalmazva, annak Szenei Molnár Albert által javított kiadását - használta. Máskor pedig csak a tartalmi lényeget kiemelve, összefoglalóan hozza a Szentírás szövegét. Ha latinul idéz - olykor bibliai helyeket is - minden esetben a fordítást is adja. Hajnal Mátyásnak erre nem lett volna szüksége, Keresztúri azonban figyelembe vette a latinul nem tudó lehetséges olvasót.

Egy-egy vitairat, vagy akár több is, a XVII. században nem vitt tömegeket hittani meggyőződésük megváltoztatására. '" Ezért le sem mérhető, hogy a vitából ki került ki győztesen, de nem is szükséges ezt fejtegetnünk.151 A polemikus publikációk teológiai, sőt politikai jelentősége akkor vált fontossá, amikor egyéb körülmények miatt - mint amilyen az erőszakos térítés, a koncepciós pozsonyi per stb. - megrendülhetett valakinek a vallása igazságába vetett hite. Ilyenkor az ingadozó lelkek megerősítésében betölthette a maga szerepét. Ugyanakkor pedig az állhatatosaknak szellemi fegyverül szolgálhatott hitük igazságainak védelmezésében. Mindezeket figyelembe véve, Keresztúri munkájának sikere sem a pillanatnyi összefüggésekben mérhető le. Ezért nem mondhatjuk, hogy „elhallgattatta ellenfeleit”. ’52 Annál is inkább, mert Hajnal Mátyás viszontválasza - bár egyetlen töredékes példányban - reánk maradt,353 Keresztúri újabb megnyilatkozását azonban ebben az ügyben nem ismerjük. Bizonyára nem azért, mert őt hallgat;r’" IlELTAl JÁNOS megállapítja, hogy az egymásnak feszülő érvrendszerek ekkorra már régen készen álltak, s az újabb viták csak azt igyekeztek alátámasztani, hogy résztvevőik a korábban kiépített dogmarendszerekkel megegyezően tanítanak. „Szent Atyák öröme", i. m. 227-228 p.

:’"r|1 Noha talán még mindig él a tudományos közvéleményben az a nézet, hogy a XVII. században az abszolút szellemi fölénnyel fellépő Pázmány Péternek nem akadt méltó irodalmi ellenfele. Ebből le is szokás vonni azt a következtetést, hogy ettől kezdve a római katolikusok szellemi hegemóniája töretlen volt. A kérdést más megvilágításba helyezi BAKCZA JÓZSEF: Újabb szempontok a Pázmány-vitához, i. m. 154-160 p.

'a2 MÓZES ANDRÁS: Keresztúri Bíró Pál emlékezete, i. m. 151 p.

KM Ny 1953.

(sü 116 EO