A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A REFORMÁTUS EGYHÁZ TÁRSADALMI ÉS SZOCIÁLIS SZOLGÁLATA - A paraszt- és munkáskérdés
megvalósítását. Az 1940. évi debreceni lelkipásztori konferencia szintén hangsúlyozta, hogy a magyar református lelkipásztornak bátran ki kell állnia minden erőszakkal és jogfosztással szemben, a szociális igazságosság és az emberi méltóság mellett. A földkérdés megoldatlansága, s a megoldási kísérletek elégtelen volta miatt a református egyház más módon igyekezett valamelyest enyhíteni a szegényparasztság gondjain. 1934-ben, Kiss Ferenc javaslata alapján és lelkészi összefogással, megindult a "telepítési akció": Szabolcs, Bihar, Hajdú, Szatmár, Pest és Csongrád megyékből már 1935-re - a hatóságok tiltakozása, sőt gátló tevékenysége ellenére is - 116 családot 671 taggal, valamint 114 nőtlen cselédet sikerült áttelepíteni Baranyába. E munkában élen járt Fülep Lajos, Kiss Géza, Kodolányi János, Csikesz Sándor, s tevékenyen részt vettek az egyes kollégiumok is. A PARASZT- ÉS MUNKÁSKÉRDÉS Az 1940-es évek elejére a jobboldal előre tört Magyarországon. Miután az ország a tengelyhatalmak oldalán belépett a második világháborúba (1941. június 26.), új szituáció jött létre. Az események fölgyorsultak. A haladó erők most keresik egymást és elóre tekintenek. Ennek a küzdelemsorozatnak egyik színhelye - a hivatalos egyházi vezetés tudtával és hallgatólagos beleegyezésével — a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége, s az azon belül 1940 óta működő Kabay Márton Kör.85 1942. február 15-22. között Budapesten, az SDG Kálvin téri központjában - a Kabay Márton Kör és az Országos Ifjúsági Bizottság szervezésében - mintegy 150 fiatal (munkások, parasztok, értelmiségiek) zártkörű konferenciát tartott. A résztvevők egységesen tiltakoztak az országnak a második világháborúban való részvétele ellen, s a független, demokratikus Magyarország fölépítésének útját az egymással kötendő szövetségben jelölték meg. Ez volt az országban az első munkás-paraszt-értelmiségi találkozó. Itt ez a mintegy 150 fiatal stratégiát egyeztetett, döntött az eszme85 Az utóbbi években az SDG tevékenységével igen sok kiadvány, tanulmány, cikk foglalkozott. Itt csupán nagy vonalakban foglaljuk össze az eseményeket. Kabay Márton Kör néven 1940 júliusától az SDG égisze alatt 10-12 baloldali fiatalból álló csoport tevékenykedett; lehetőségük, tevékenységi körük inkább a kapcsolatteremtésben volt. A csoport az 1697. évi hegyaljai fölkelés tábori lelkészének nevét vette föl: az ó' labancellenes tevékenysége határozta meg a Kör beállítottságát is. - Érdekes jelenség, hogy az Egyháztörténet c. tudományos folyóirat szerkesztője, Esze Tamás az első' évfolyam (1943) 189-203. oldalain tanulmányt szentel "Kábái Mártonénak, s bebizonyítja, hogy Kábái rablóvezér és aposztata volt. A 191. lapon megemlíti az SDG "munkaközösségét", a 203. lapon pedig ezt írja: Kábái fogságában "[...] meggyó'zó'dött arról, hogy minden földi hatalom és dicsó'ség azok részén van, akik ellen fanatikus kálvinista bujdosók élén vezérkedett; s ettől már csak egy lépés az a kishitű gondolat, hogy nemcsak a hatalom, az igazság is azoké, s a reformátusok valóban eretnekek, ha Isten így bünteti ólcet". Újabb történeti kutatások (pl. Benczédi László: A hegyaljai kuruc felkelés 1697-ben. Bp. 1953. 39-40. ) egyáltalán nem ilyen ellenségesen állítják be Kábái Mártont, s nem fogadják el aposztáziáját sem. 49
