A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - TEOLÓGIAI IRÁNYZATOK - Az „egyházépítő ortodoxia"
tömegbázissal rendelkezett. Magának Kálvinnak a tanulmányozásával, továbbá francia, francia-svájci, kisebb mértékben német közvetítéssel kapcsolódott a református hitvallásos örökséghez, s alkalmazta azt a magyar viszonyokra. Első képviselői: Balogh Ferenc és id. Révész Imre (Debrecen) még a múlt század végén működtek. Az ő örökükbe lépett azután if). Révész Imre, Makkai Sándor, Csikesz Sándor és Kiss Ferenc. Nem új eszmék térfoglalásával igyekeztek hatni, hanem a kálvinizmus, ezen belül a magyar kálvinizmus hagyományainak úgymond kritikai, mégis hűséges fölhasználásával kívánták egyházukat erősíteni. Ifj. Révész Imre debreceni egyháztörténeti professzor (1930- 1941), tiszántúli püspök (1938-1949) volt; egyháztörténeti munkássága jelentős, szakterületén a szellemtörténeti módszertől a társadalom- fejlődés öntörvényűségéig jut el. Plebejus-protestáns szellemben állt szemben mindenekelőtt a hivatalos "neobarokk" történetírással, bár a liberalizmus korából "ittmaradt" neves protestáns egyháztörténésszel, Zoványi Jenővel is voltak vitái.42 43 Sajátos református-egyházi utat keresett a neobarokk, a liberális, a nacionalista és a sekélyes spiritualis- ta történelemszemlélet és történetírás helyett. Számos egyháztörténeti műve48 mellett írt általános történettudományi tanulmányokat; ezek közül megemlítjük a következőket: A magyarországi protestantizmus tudományos történetírása (Debrecen 1924), "A történettudomány új útjai és a protestantizmus" (Protestáns Szemle 1931), A magyar történetírás új útja (1932), "Református történelemszemlélet" (Ravasz-emlékkönyv 1941) - ez utóbbi írásában óv mind a liberális, mind a nacionalista "hígulástól". Történettudományi szempontból az egyházat is a kultúra jelenségei közül egynek tartja, amit, a politika-, a gazdaság-, a társadalom- és az eszmetörténet figyelembevételével, szintetikus (ma komplexnak neveznénk) módon kell tárgyalni. Visz- szautasítja egy német szerző 1936-ban publikált gondolatát, mely szerint "istengondolatként" kell hirdetni a népiséget, de megkülönböztetett figyelmet kíván szentelni a nemzeti történelemnek. Saját történetírói módszerét "szellemtörténetinek"44 nevezi, de megjegyzi, hogy ez az elnevezés sok félreértésre ad okot; hitbeli meggyőzó'dését, teológiai nézeteit „lelki kálvinizmus"-nak tekintette.45 Révész Imre, mint püspök, egyik előkészítője volt az állam és a református egyház 1948- as Egyezménye megkötésének. Makkai Sándor kolozsvári (1918-1926), majd debreceni teológiai tanár, közben erdélyi püspök a kálvinizmust "következetesen, teljesen végigélt vallásinak nevezi.46 Ez a definíció érthetővé teszi Makkai 42 Vö. Székfű és társai történetírása. Bp. 1938. 43 Számuk 30-40 körül mozog. Lásd Zoványi Jenő: Magyarországi Protestáns Egyháztörténeti Lexikon, 3., jav. és bőv. kiadás, főszerk. Ladányi Sándor,Bp. 1977. 508- 509. 44 Vö. Fülep Lajos: Művészet és világnézet. Bp. 1976. 322. Makkai László értékeli Révész Imre "szellemtörténeti" módszerét: In: Református Egyház, 1971. 174. 45 Vö. Jánossy Imre: "Teológiai irányzatok" i.m. 381. , 6. sz. jegyzet. 46 Makkai Sándor: Öntudatos kálvinizmus. Kolozsvár 1926. 35
