A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK

sét azonban betöltötte: a világháború utáni egyházi élet megindításában jelentős szerepe volt. A későbbi években egyre inkább a Bereczky Albert vezette Hit és Szolgálat kör lép előtérbe.

Az 1920-as évek elején több oldalról is megindult az egyház megújulását szolgáló kibontakozási kísérlet, "ébredési mozgalom". Ezeknek közös hajtóereje változatlanul a magyar református egyház talpraállítása. korszerű átszervezése, "reformálása" volt. Az egyik vonal egyesületi, radikális, egyházközi vagy egyházfölötti, "intercon- fessionalis", "általános keresztyén" vonal. A másik az erősen kon- fesszionalista, ún. "történelmi kálvinista" vonal. Valahol e kettő között helyezkedik el a Kálvinista Szemle talajáról indult, de később arról letért Péceli Kör.

Hitvallásos alapon alakult 1921. július 11-én, egy siófoki teológus-konferencia zárónapján a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria szövetsége (SDG), amelynek "célja olyan öntudatos és gerinces magyar társadalom nevelése, mely Jézus Krisztus elvei és mértéke, a kálvinista világnézet mélységei és újjáalakító ereje szerint modern világunkban is Isten dicsőségét akarja szolgálni. [...] Öntudatos nemzeti élet megteremtéséért, az anyaszentegyház erőteljes missziói lel- kületének és munkájának megerősítéséért küzd különösen a jövő nemzedék életében". E program következetes végrehajtása során egyre szélesedett és mélyült a SDG kapcsolata a társadalom átalakulásáért harcot folytató erőkkel, különösen a Kabay Márton Körön keresztül. míg elvezetett a nevezetes 1942-es és 1943-as balatonszárszói konferenciához. Tevékenységének társadalmi és politikai jelentőségéről a közelmúlt sajtójából már átfogó és részletes képet nyerhettek az érdeklődők.38

Annak a - bizonyos mértékig - korábbi hollandiai mintákra épülő irányzatnak, amelyet általában " történelmi kálvinizmus" néven szoktunk emlegetni, és Sebestyén Jenő nevével fémjelezzük, jelentős összetevője és ugyanakkor törekvése az ún. "kálvinista világnézet", amelynek politikai vet.ületét is igyekeztek kidolgozni. Ezt a célt szolgálta az 1920. február 2-án Budapesten, Szilassy Aladár elnök, Somogyi Lajos ügyvéd társelnök és Sebestyén Jenő főtitkár vezetésével megalakult Kálvinista. Politikai Szövetség. Ennek célja volt "a magyar református nép politikai nevelése, a kálvinizmusból folyó speciális keresztyén politikai elvek népszerűsítése és ismertetése, az aktuális politikai kérdéseknek a kálvinizmus szempontjából való megvilágítása és a magyar reformátusság keresztyén alapon való politikai szervezése”. A gyakorlatban azonban kevés eredményt tudtak elérni. Az irányzat talán utolsó nagy próbálkozása volt azután az 1936-ban - Kálvin Institutio-ja megjelenésének négyszázados évfordulóján — alakított Kálvin János Társaság. A Társaság céljául tűzte ki, hogy előmozdítsa a magyar református egyház reformációját, tanban, szerve38 A dokumentumok legteljesebb gyűjteménye a Gyó'rffy Sándor, Pintér István, Sebestyén László és Sípos Attila által összeállított: Szárszó 1943. Eló'zményei, jegyzőkönyve és utóélete c. dokumentumkötet. Bp. 1983. Az értékelések, tanulmányok jobbára a Confessio és a Reformátusok Lapja hasábjain jelentek meg.

32