A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK
megkezdődött a Tanácsköztársaság időszakának fölszámolása, majd az egyes személyek felelősségre vonása is.30 1920. június 4-én, a versailles-i Kis-Trianon-palotában aláírták a Magyarországgal kötött békeszerződést: ennek következtében Magyarország területe - Horvátországot nem számítva - 283 ezer km2- ről 93 ezer km2-re, lakossága 18,2 milbóról 7,6 millióra csökkent. Ezen belül a magyarországi református egyház tagjainak lélekszáma 2 765 737-ről 1 799 762-re (65%) csökkent; 228 000 hívő Csehszlovákiához, 719 000 Romániához, 52 000 Jugoszláviához, 6000 Ausztriához és 1000 Fiúméhoz került. Az egyház 57 egyházmegyéjéből 19 teljes és 10 csonka egyházmegye maradt; 2063-ről 1035-re (49,5 %) csökkent. Az 5 óvodából 2, az 1753 elemi iskolából 1117 (63,72 %) maradt meg; a tanítók száma 3215-ről 2252-re (70,24 %) csökkent. Egy polgári fiúiskola, egy női ipari iskola, egy tanítóképző, 11 tanítónőképző Romániához került. A 27 gimnáziumból 18 maradt; 9 gimnázium 144 tanárral a Romániához csatolt területekre esett; 3 leány-középiskola 44 tanárral szintén Romániához került.31 A váratlan hatalmas veszteség következtében nem csoda, ha az egyház vezetőit - az egyháztagsággal együtt - az irredenta politikának nagyobb részt sikerült megnyernie. ÚTKERESÉSI KÍSÉRLETEK A világháborút követő összeomlás, a forradalmak, majd a trianoni békekötés következtében előállott válságos helyzet alapján a legfontosabb egyházpolitikai kérdés a református egyház számára a talpraállás, a kibontakozás lehetőségeinek keresése volt. A politikai változások nem tették időszerűtlenné a már korábban követelt, s a forradalmak alatt a megvalósítás felé haladó reformokat és változásokat, egyelőre azonban a konszolidáció került előtérbe. A Tanácsköztársaság leverése után, 1920 elején, előbb Takaró Géza kőbányai lelkész, az Egyházi Értesítő szerkesztője hívott össze konferenciát Budapestre, majd március 25-26-án megtartották a Bethánia Egylet évi rendes konferenciáját is.32 A kőbányai megbeszélésen már felszínre került, sőt hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy az "újjáépítés elvi megalapozásánál különös tekintettel kell lenni a kálvinizmusban, 30 Studia et Acta Ecclesiastica. V. köt. i.m. 273-274. Egy "kuriózumról" azonban emlékezzünk meg. A budapesti református egyházközség presbitériuma 1920 márciusában hozott határozatában a négy "református vallású", a Tanácsköztársaság alatt vezető' szerepet játszó férfiút, úgymind Garbai Sándort, Kunfi Zsigmondot, Jászi Oszkárt és Fénye Lászlót "a budapesti református egyházközség tagjai sorából töröltetni rendelte". 31 Lásd Nagy István: A református egyház helyzete és teendői Csonka- Magyarországon az 1920-iki trianoni békekötés után. A református és ágfostai] evangélikus] egyházak 1918. és 1922. évi állapotát feltüntető' táblázatos kimutatással. Mezó'túr 1922. 32 Mivel e tanulmánykötetben külön értekezés foglalkozik az egyesületek kérdésével, mi itt most sem a Bethánia konferenciáját, sem az egyesületi ügyeket, de a kibontakozás egyesületi belmissziói vonalát sem tárgyaljuk. 27
