A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - A református egyház és a forradalmak

és a gyakorlati lelkésznevelés reformja; lelkészek továbbképzése, gyülekezeti munkások részére hiterósíto és tudományos tanfolyamok rendszeresítése; az egyházhoz való tartozás kényszerének - hitkényszer - eltörlése; egyházfegyelem; a belmissziói munkának és szervezeteknek az egyház egyetemes szervezetébe való beépítése; a református egyházak világszövetségbe tömörítése; az egyházi sajtó színvonalának emelése.

Az Országos Református Tanács, Hamar István teológiai tanár előterjesztésében, határozati javaslatot fogadott el, amelyben az új államnak, a köztársaságnak fölajánlották teljes erkölcsi erejüket és támogatásukat. A határozatot Haypál Benó' juttatta el a Nemzeti Tanácshoz. Új, országos jellegű lapot is indított a Tanács, Haypál Benó' és Veress Jenó' teológiai magántanár szerkesztésében, Új Reformáció címmel, amely cím kifejezte törekvéseik lényegét is. Az Országos Református Tanács fölhívással fordult az ország reformátusságához. A fölhívást és a programot az Új Reformáció közölte. A fölhívásnak azonban csak szórványosan lett eredménye. Az egyházi lapok közül a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap - akkor a Kálvin szövetség lapja - teljesen magáévá tette a programot; rokonszenvvel írt róla a Sárospataki Református Lapok, a Dunántúli Protestáns Lap is. Az erdélyi Az Ut hasábjain Makkai Sándor már több ponton bírálta a programot, bár egészében egyetértett vele. azonnal ellene fordult azonban a legnépesebb egyházkerület, a tiszántúli vezetősége, a Lelkészegyesület és a Debreceni Protestáns Lap. Ennek oka egyrészt személyi ellentétekben keresendő', másrészt az elvi-politikai téren való különböző' vélekedésben; mindkettői Baltazár Dezső'püspök képviselte.11 * * * * 16

11 Baltazár Dezső püspök egy héttel a forradalom győzelme előtt a debreceni Nagytemplomban üdvözli a királyi párt, "Isten nevében áldással" fogadva őket, mint kiválasztottakat "hatalomra, dicsőségre, boldogságra". — A forradalom győzelme

után, november elején a földbirtokreform is napirendre került. Baltazár a református egyház igényét az általa átadandó földekért kétmilliárd korona tőkésítésében határozta meg. Ez lenne szerinte megfelelő az 1848.XX. te. szellemének (szemben a

római katolikus egyház hatmilliárdos elvárásával); ebben az összegben benne foglaltatott volna az iskolák fönntartásának költsége is Baltazárnak ez a követelése roppant nagy fölháborodást váltott ki mind az egyházi, mind a világi sajtóban. — Nem kimondottan Baltazár személyének szólóan, de lévén ő a konvent és zsinat elnöke, minden, az egyházkormányzat, a püspöki kar ellen irányuló megnyilvánulás, támadás - különösen az anyagi természetűek - különös súllyal esett latba az ő esetében. Katziány Géza kultuszminisztériumi tisztviselő révén nyilvánosságra jutott és a lapokba is bekerült, hogy 1918. júliusában, Zichy János gróf minisztersége idején (amikor az a római katolikus autonómiát meg akarta valósítani), a protestáns püspökök évi 20 000 korona "püspöki kongruát" és 5000 korona drágasági pótlékot kaptak. (E tényt Petri Elek 1919. november 8-i püspöki jelentésében meg is erősítette.) — A legélesebb ellentét, legkeményebb küzdelem, amely rányomta a bélyegét az egész korra, só't hatással volt a következő időkre, a Tanácsköztársaság idejére is, Tiszántúlon , nevezetesen magában Debrecenben folyt Baltazár hívei és a Jánosi Zoltán debreceni lelkész, országgyűlési képviselő, a polgári demokratikus forradalom idején belügyi államtitkár körül csoportosuló, új társadalmi és államrendet óhajtók között. Baltazár és egyházkormányzata ellen számos éles hangú cikk látott napvilágot az ország különböző pontjain megjelenő különféle sajtótermékekben, főleg korábbi legitimista magatartása és a teológusoknak a világháborúban katonai szolgálatra való jelentkezése miatt. A debreceni presbitériumon belüli harc

16