A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - Szentimrei Mihály: A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEI - A MÚZEUM

eleinte jelentéktelennek tűnő anyagnak, később kiderült, fontos a helytörténeti és a kortörténeti dokumentum értéke. így aztán a községeket, városokat ill. ezek jellegzetesebb épületeit, épületegyütteseit, tereit, parkjait, szabadtéri szobrait ábrázoló levelezőlapok intenzív gyűjtésére mind a Szeminárium, mind az Adattár nagy gondot fordított. A gyűjtőkör már korán kitágult a történeti Magyarország egész területére. Az utóbbi évtizedben a külföldi képes-levelezőlapokat is elhelyezik. A több helyről ajándékba kapott anyagban mennyiségükben és minőségükben a legszámottevőbbek: a Kőszeghy Elemér ('előbb a kassai Múzeum, majd a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatója), a Zala Mária, a Kismarty-Lechner család, a Dalmady Márta és a Herepey János, a jeles kultúrtörténész gyűjteményhagyatékai. Hat évtized alatt 73.830 db-ra nőtt az állomány. Egyszerűen, könnyen kezelhetőén és kutathatóan tárolódik. Az ország helységeinek betűrendjében, fiókokban, cédulakatalógus-szerűen vannak elhelyezve a lapok. Egyes levelezőlapokban gazdagabb helységek anyaga még tárgyak szerint tagolódik.

A kilencedik, az Adattár egyetlen olyan részlete, amelynek fejlődése és gyarapodása a második korszak elején megállt, a N é p k ö 1 tési Gyűjtemény. A szellemi néprajzi gyűjtésből a népmesék, közmondások, népszokások, babonák, hiedelmek az Adaléktárban nyertek elhelyezést, ott is maradtak. A népdalok gyűjtésétől az első években a Szeminárium abból a meggondolásból tartózkodott, hogy szakszerűen és módszeresen dallamokat nem tudott rögzíteni, s a szövegnek csak a dallammal együtt van értéke. Ez a felfogás hamar megváltozott, és az az álláspont jutott érvényre, hogy a népdalszövegek önmagukban is részei parasztságunk kultúrkincsének, kifejezik és alakítják lelkivilágát, ezért megmentésük, begyűjtésük fontos. Valamivel több mint 6 ezer, kartonra legépelt népdalszöveg gyűlt össze 1951-ig.

Az Adattár tizedik, legkésőbben keletkezett részlege a Külföldi Magyar Gyűjtemény, ezen belül az Amerikai Magyar Református Gyűjtemény. A múlt század végi és e század eleji ki- vándorlási hullám a Faluszeminárium és Adattár gyűjtőterületéről is sok református embert sodort a Tengerentúlra. Ennek nyomaival a szeminaristák kiszállásaikon még találkoztak. A kivándorolt s gyülekezetekbe is tömörült reformátusok Magyarországról kértek és kaptak lelkészeket. Közöttük többen Patakon végeztek, nem egy a Faluszemináriumnak is tagja volt. Hozzájuk látogatott ki először 1965-ben, majd 1971-ben másodszor, előadó körútra Újszászy Kálmán, korábban a Faluszeminárium vezetője, majd a Tudományos Gyűjtemények igazgatója, aki az Adattárat is gondozta. Útjainak egyik eredménye volt egy olyan jelentős dokumentumanyag összegyűjtése, majd hazaküldése, ami ennek a részlegnek létrejöttét lehetővé tette. Ebben van könyv, amely már az emigrációban jelent meg magyar vagy angol nyelven és valamilyen vonatkozásban áll a külföldi magyar diaszpórával. Van dokumentáló különböző kiadvány, évkönyv, jubileumi emlékkönyv, aprónyomtatvány. Az évek folyamán az Adattár kinti bará252