A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Szentimrei Mihály: A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEI - A MÚZEUM
AZ ADATTÁR Az Adattár a Tudományos Gyűjtemények legfiatalabb ágazata. Többrétű anyagának magva a Teológiai Akadémia Faluszemináriumának munkája eredményeként gyűlt össze. A szeminárium az 1931/32-es tanévben indult meg szociológiai érdeklődésű teológiai hallgatókkal, a filozófia-pedagógia professzor irányításával. A szemináriumi összejöveteleken megbeszélt témák, nem sokkal az indulás után, leszűkültek a magyar falvak és tanyák népére. A szeminárium jellegét meghatározta, hogy tagjai legnagyobb része falusi lelkészi szolgálatra készült. Ezért célkitűzései között az is szerepelt, hogy a szemináriumi munka közben, annak segítségével a tagokban olyan helyes magatartás alakuljon ki a falu népe felé, amelyet mint leendő' lelkészektől a nemzet, az egyház és a falu megkíván. Cél volt az is, hogy a résztvevők alkalmasakká váljanak a faluban rejlő szellemi és tárgyi értékek megmentésére, s néhányan a szemináriumi munka hatására később a szociológia, szociográfia, vagy ethnográfia területén is szakemberekké képzik majd magukat. Az elméleti szemináriumi munka az összejöveteleken egy-egy parasztsággal foglalkozó mű ismertetése és megbeszélése segítségével történt. Az elméleti munkával párhuzamosan gyakorlati munkaként a Bodrogköz, Hegyalja és Hegyköz, ill. a tiszáninneni régió falvai, gyülekezetei történetének, életének, kiszállásokon, helyben is gyűjtött adatok segítségével, megadott szempontok szerint történő feltárását végezték. Munkájukat kisebb-nagyobb dolgozatokban, jelentésekben összegezték minden alkalommal. A Református Kollégium erőszakos felszámolása után a Faluszeminárium gyűjtötte anyag egyházi tulajdonban és kezelésben maradt, és Adattár néven csaknem teljes állományával önállóan csatlakozott, ill. betagolódott negyedik részlegként a Tudományos Gyűjtemények együttesébe, csak a tárgyi néprajzi anyag került a Múzeum állományába. így az Adattár kialakulásában két korszakot különböztetünk meg. Az első 1931-től 1951-ig tart, az ún. faluszemináriumi korszak, a másik 1951-tól napjainkig az adattári korszak. A Tudományos Gyűjteményekbe önálló egységként betagolódását az tette lehetővé, hogy sajátos céllal és területen, jó koncepcióval gyűjtött és épített állománya, élesen kirajzolódó profillal, mennyiségét tekintve is jelentős törzsanyaggal rendelkezett, erőltetés nélkül sehova se lett volna beosztható. Az azóta eltelt több mint négy évtized bizonyította, hogy csak így önállóan kezelve volt fejlődésre és fejlesztésre alkalmas és érdemes. Az Adattárnak tíz rétege, tíz kisebb egysége van. Közöttük időrendben is első aSzak-könyvtára. Magvát azok a könyvek és folyóirat-évfolyamok alkotják, amelyeket még a Faluszeminárium szerzett be, s az összejöveteleken tanulmányozásra, megbeszélésre kerültek. Ez a könyvanyag mutatja annak a szellemi háttérnek egy részét, amelyből a szeminárium tagjai a magyar falu és parasztság problémáit illetően tájékozódtak és szemléletüket alakította. Ez régi249
