A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - Szentimrei Mihály: A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM TUDOMÁNYOS GYŰJTEMÉNYEI - A LEVÉLTÁR
és kéziratos dokumentumai gyűjtésére és őrzésére. Bár mind a régi, mind az új természettudományos szakirodalomból eléggé jó anyagot mondhat magáénak, mégis a gazdag hazai és a külföldi protestáns teológiai és egyházi irodalom mellett az állomány nagyobb részét, 70- 75 %-át filozófiai, társadalomtudományi, művészeti, nyelvészeti, irodalomtudományi, földrajzi és történeti művek alkotják. A Nagykönyvtár állományát egyelőre hagyományos, de jól használható nyilvántartó és feltáró apparátusai teszik kutathatóvá: helyrendi leltárkatalógus, betűrendes szerzői névkatalógus, bővítve a címekben szereplő személy- és földrajzi nevek külön céduláival, valamint a nemzetközi decimális rendszerű (ETO) szakkatalógus. Az irodalomtörténeti tanulmánykötetekben és folyóiratokban található tanulmányok cédulái az írók és a költők betűrendjében kerülnek berakásra. A Kézirattár anyagának helyrendi kötetkatalógusa és betűrendes szerzői névkatalógusa van. Hasonló a feltáró apparátusa a Kézirattár két önálló részlegének: az Analekta-tárnak és a Levelestárnak. A Folyóirattárnak önálló betűrendes, a meglévő évfolyamokat, számokat regisztráló címkatalógusa, az Iskolai Értesítők Tárának szintén önálló földrajzi, ezen belül az évfolyamokat rögzítő iskolai névkatalógusa van. A Nagykönyvtár két kisgyűjteménye közül a Gyászjelentésgyűjtemény a gazdagabb, nagyjából 38 ezer darabból álló anyaga a családnevek betűrendjében, dobozokban tárolódik. A nagyságrendben tárolt Térképtár egységeinek -2276 - használatát betűrendes helyrendi, ezen belül időrendi cédulakatalógus segíti. A történetében, állományának alakulásában, feltártságának módjában és szintjében röviden ismertetett Nagykönyvtár anyagával, olvasótermével, kutatószállásával praesens-könyvtárként minden kutatónak és olvasónak szívesen rendelkezésére áll. A LEVÉLTÁR A Kollégium több évszázados működése alatt sok olyan iratanyag összegyűlt, amely egy idő után levéltár kialakítását sürgette. Különféle okmányok, adomány- és alapítólevelek, egyéb vonatkozású jogbiztosító iratok, az iskola oktató és nevelő munkájával kapcsolatos feljegyzések, nyilvántartások, kimutatások, egyéb megőrzésre méltó dokumentumok halmozódtak fel, de a Kollégiumnak mai értelemben vett levéltára csak a 19. sz. végén jött létre. Az iskola 16. és 17. századi ilyen iratanyaga az üldözések és bujdosás idején legnagyobb részében elkallódott. A végleges visszatelepülés után a 18. sz. elején megpróbálták az elkallódott okmányokat felkutatni, vagy másolatokat készítettek a hiteles és hivatalos helyeken még hozzáférhető példányokról, ill. még élő tanuk nyilatkozatai alapján készítettek feljegyzést. Mindezeket a diákönkormányzati adminisztráció keletkezett irataival együtt elrakták és őrizték. Az ön- kormányzat két vezető tisztségviselője a senior és a contra-scriba külön "archivum"-ban kezelte. Az egymást váltó diák-önkormányzati vezetők jegyzék mellett adták tovább egymásnak. Részletes jegyzéket 245
