A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - Dienes Dénes: A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA

A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET MEGSZÜNTETÉSE ÉS VISSZAÁLLÍTÁSA írta: Dienes Dénes A Tiszáninneni. Református Egyházkerület megszüntetése ré­szét képezte annak az egyház-zsugorítási programnak, amelyet a kommunista államhatalom kívánságára, a vele kollaboráló református egyházi vezeték dolgoztak ki és hajtottak végre.1 Ugyanakkor van létjogosultsága annak a felvetésnek is, hogy a Sárospataki Teológiai Akadémia megszüntetése során tanúsított tiszáninneni magatartás2 büntetéseként alkalmazták itt a kerületek összevonásának tervét, hiszen Dunántúllal kapcsolatban nem érvényesítették azt. A tiszáninneni kerületi közgyűlés 1951. október 15-én kinyilvá­nította, hogy ragaszkodik a pataki Teológiai Akadémiához. A decem­ber 4-i közgyűlés azonban már kénytelen volt tudomásul venni a zsi­nat ellentétes döntését. Enyedy Andor püspök jelentéséből azonban kitűnik, hogy ez a tudomásulvétel nem a megalkuvás jegyében tör­tént. „Egyház-kerületünk életének, bizonyára régóta és még nagyon sokáig, legfájdalmasabb eseménye sárospataki theologiai akadémiánk megszűnése. Október 15-én tartott rendkívüli közgyűlésünk e tárgyban hozott, és a zsinat tagjaival közölt határozata egyházi felsőbbségünk- nél rossz benyomást keltett. Theologus ifjaink azzal akarták az ügyet a maguk kedve szerint előre vinni, hogy intézetüket elhagyva, hazajöt­tek. Amilyen megértéssel voltunk szívük vágya és fájdalma iránt, olyan erélyesen intettük őket a tanulmányi rend, valamint illetékes elöljáróik iránti engedelmességre. Mi a lelkészképzés kérdésében el­mondtuk a magunk érveit, elsírtuk a magunk könnyeit. Most már nincs részünkről sem egyéb hátra, mint tudomásul venni a zsinat tör­vényerejű döntését, és a megmaradó két theologiai akadémia jó és eredményes működését minden erőnkkel szolgálni”.3 Ugyanez a köz­gyűlés hangsúlyozta, hogy a pataki gimnáziumban szép munka folyik, az őszi szuplikáció pedig igazolta, „hogy népünk szívébe zárta és szívén hordozza most már négy osztályú gimnáziumra csökkent ősi kollégiu­munkat”. Nem valószínű, hogy Enyedy püspök ne értesült volna a Bereczky Albert vezette kollaboráns egyházi hatalom szándékáról a református középiskolák felajánlását illetően. Inkább arról van szó, hogy annak tudatában jelezte Tiszáninnen ragaszkodását a megma­radt gimnáziumhoz. Ennek összefüggésében érthető meg, hogy az államhatalmat feltétlenül kiszolgáló országos egyházi vezetés a tiszáninneni püspöki utódlásról kezdett gondolkodni. Megkeresték Koncz Sándort, a megszüntetett pataki Teológia volt professzorát, aki előtt feltárták, hogy munkás származása miatt alkalmasnak tartják 1 Lásd fentebb Ladányi Sándor tanulmányának vonatkozó részét. 2 Lásd fentebb Szentimrei Mihály tanulmányát. 3 SRKLt. PK-28. doboz. 1951. dec. 4. 227

Next

/
Oldalképek
Tartalom