A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
III. rész - A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN - Az utolsó háborús- és az első béke-tanév
úgy igyekezett szervezni és irányítani a közösség életét, hogy nemcsak az ellátást, a következő' napra a jó felkészülés, a pihenés és a játék lehetőségét biztosították, hanem családias, testvéri légkörben a lelki fejló'désüket is munkálták a növendékeknek. Ez utóbbit szolgálták a rövid napi áhítatok, a heti bibliakörök és a lelkigondozói testvéri beszélgetések. Az iskola vezetősége az internátusok élére olyan igazgatókat, a mindennapi életet felkeléstől-lefekvésig szervező' és irányító nevelőtanárokat, teológus felügyelőket választott, akiknek megfelelő' adottságaik, karizmáik voltak erre a szolgálatra. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ UTÁN AZ UTOLSÓ HÁBORÚS- ÉS AZ ELSŐ BÉKE-TANÉV Az utolsó világháborús tanévet, az 1944/45-öst,már csak a Teológiai Akadémia kezdte el, szeptember 13-án. A középiskolák épületeik katonai célra történt igénybevétele miatt nem nyíltak meg. Az előadások egy hónapig folytak még, október 11-én a hadműveletek közeledtével a teológusok "szüreti vakációra" hazamentek. Sárospatakot román csapatok foglalták el december 16-án, majd oroszok jöttek a helyükre. Bár a Bodrog vonalán sokáig állt a front, sem a város, sem az iskola épületeiben nem keletkeztek olyan komolyabb károk, amelyeket ne lehetett volna viszonylag hamar helyreállítani. Inkább az iskolai felszerelések, berendezések és szertárak szenvedtek nagy veszteséget, de pár év alatt ezeket is sikerült pótolni. A front elvonulása után a körülményekhez képest a város élete is normalizálódott, ami az akkori derék, emberséges szemléletű orosz városparancsnoknak, Jegorov kapitánynak is köszönhető'. így a pataki Kollégium már 1945. január 3-án harminc gimnáziumi tanulóval és három teológiai hallgatóval megnyílt, illetve folytatta az iskolai évet és nem sokkal később a Tanítóképző Intézet is. A középiskolák tanárai közül többeket elsodort a háború szele, még frontokon, vagy fogságban voltak. Őket nyugdíjas tanárokkal pótolták átmenetileg, mert a növendékek száma rohamosan gyarapodott. Lassan a tanárok jó része is hazakerült, s az első háborúban kezdett, már a békében folytatott tanévet sikerült befejezni. A második világháborúig az iskola megfelelő szinten történő működtetését, a tanulóknak nyújtott kedvezmények, ösztöndíjak folyósítását a több mint ötezer holdas alapítványi ingatlanok és pénzben őrzött alapítványok jórészt biztosították. Miután az ingatlanok kikerültek az iskola tulajdonából, illetve minimumra zsugorodtak, (végül már csak a Lorántffy Zsuzsanna adományozta tizenhat hold szőlő maradt meg), és a pénzben őrzött alapítványokat az infláció megsemmisítette, egyetlen választása volt a Kollégiumnak, "... hogy az élet fenntartásának másik módjához, ...a meglévőségek helyett a lehetőségekben éléshez folyamodjék, és azokból igyekezzen új meglevó'ségeket 21 ó
