A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

III. rész - Szentimrei Mihály: ADALÉKOK A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM XX. SZÁZADI TÖRTÉNETÉHEZ - VISSZATEKINTÉS A KÖZVETLEN ELŐZMÉNYEKRE

Mindkét közösség tevékenységének véget vetett az első világháború.3 Előtte és alatta az iskola tanárai közül néhányan erős radikális szemléletükkel, kemény egyházkritikájukkal tűntek ki. Közülük páran a forradalmak idején annyira exponálták magukat, hogy a 20-as évek elején meg kellett válniok katedrájuktól.

A trianoni békekötés után az országra szakadt letargiából viszonylag hamar felocsúdott az iskola. A vezetés reálisan számot vetett az adott körülményekkel. Igyekezett a Kollégium identitását körvonalazni, megfogalmazni és tudatosítani, az új helyzetben életét és munkáját szervezni és átszervezni. A Magyarországi Református Egyházban kibontakozó elevenebb, egyháziasabb áramlatokra jobban odafigyelt, és ezekre pozitív módon reagált. Az erősödő belmissziói mozgalom munkásait vendégelőadókul hívta meg, többek között Forgács Gyula péceli lelkészt, akit 1924-ben lelkipásztorává választott a sárospataki gyülekezet. A 20-as évek protestáns ifjúsági és diákmozgalmak konferenciáin a pataki diákság képviselői is mindig nagyobb számban vettek részt, Tahiban és másutt is. A mozgalmak, az SDG és a KIÉ vezető munkatársait, titkárait Patakra is sűrűn meghívták, akiknek a diákság körében való forgolódása és szolgálata, egyebek mellett a Kollégium keretében korábban működő ifjúsági egyesületekbe és önképzőkörökbe is több elevenséget és egyházi jelleget vitt bele. Ez nemcsak azt jelentette, hogy a Kollégiumhoz tartozó személyek életéhez került közelebb Isten Igéje, és erősödött bennük egyházunk és népünk időszerű kérdései iránt az érdeklődés diákokban és tanárokban egyaránt, hanem elkezdődött az iskolának a kerület gyülekezeteivel, előbb a Patakhoz közelebbi, majd távolabbi gyülekezeteivel a kapcsolatok intenzívebb ápolása. Az eddigi legációk és mendikációk ápolta kötődési szálakon túl teológus-napokra, gyülekezeti napokra kezdtek kiszállani a gyülekezetekbe, egyelőre a teológusok és a tanárok.

A 20-as évek elejétől kezdve a külföldi testvéregyházakkal, elsősorban a skót, a holland és az Egyesült Államokban élő református egyházakkal igyekezett újjáéleszteni kapcsolatait a pataki Kollégium, amelyeket az első világháború megszakított. A 20-as évek végére ezeknek a kapcsolatoknak a gyümölcseként újraindult a pataki diákok nyugati peregrinációja. Az 1929/30-as tanévben már hét pataki diák tanult nyugati akadémiákon, s a tanárok közül kilencen külföldi tanulmányúton jártak.4

3 Szentimrei Mihály: Adalékok a Sárospataki Református Főiskola századunk első két évtizedében kibontakozott progresszív mozgalmainak történetéhez. Sp. 1988. — Kézirat a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Nagykönyvtárának Kézirattárában. (A továbbiakban SRKNk.) An. 8294.

4 A Sárospataki Református Főiskola Értesítője (továbbiakban Értesítő), Sárospatak, 1929/30. 15.

204