A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
II. rész - Barcza József: EGYHÁZUNK AZ 1956. ÉVI FORRADALOM IDEJÉN ÉS RAVASZ LÁSZLÓ JELENTŐSÉGE - A FORRADALMI ESEMÉNYEK SODRÁBAN - A kezdeti időről
a hitvallások, másfelől az állam és az egyház között 1948. október 7-én kötött egyezmény keretében.”20 Külön mozgalom indult meg az 1952- ben hatalmi szóval megszüntetett Tiszáninneni Református Egyház- kerület visszaállítása érdekében. A széleskörű, alulról jövő kezdeményezések hatására Péter János bejelentette: „semmi akadálya nincs annak, hogy a felvetett problémákat a tisztújítástól kezdve a Sárospataki Református Kollégium újra egyházi kezelésbe vételén át a szeretetintézményekig és a közalapig körültekintően vizsgálva a nyilvánosság előtt tárgyaljuk.”21 Az Egyetemes Konvent Elnöksége 1956. szeptember 29-én kiadott körlevelében22 bűnbánatot tartott: „alázatos bűnbánattal kell megvillanunk azt, hogy az elmúlt években sokat vétettünk mind tartalmi, mind formai tekintetben a missziói parancs ellen” és álláspontja szerint „az egyházkerületek és egyházmegyék feladata nem szorulhat arra, hogy a missziói szolgálatokra kért engedélyt megadják, hanem ezen túlmenően ösztönözniük és támogatniuk kell a gyülekezeteket a missziói parancs teljesítésében. Ennek megfelelően biztosítani kell a szolgálati engedélyek megadását és elő kell segíteni a református hitvallásos szellemű missziói munkát.” Október 19-20-i ülésen pedig elhatározta „a méltánytalan hátratételt szenvedett egyházi tisztviselők ügyének felülvizsgálását”. Körlevélben kérte ennek megtételét az egyházkerületek elnökségeitől. Az események miatt azonban erre csak elvétve került sor. A FORRADALMI ESEMÉNYEK SODRÁBAN „Az 1956. évi forradalmat a magyar nemzet legszebb szabadságharcának tartom. Nem fogadom el az okt. 23-iki határnapot, amelyet a kormány önkényesen állapított meg. Ehhez a forradalomhoz is tapadt szenny, emberi bűn, a cezúra előtt és után egyaránt, mind a forradalmárok, mind a „rend helyreállítói” részéről. De ez a forradalom megmentett attól, hogy magyarságunk nem szégyen, hanem dicsőség. Kárhoztatjuk azokat, akik tiszta zászlaját beszennyezték” - írta Ravasz László 1960-ban.23 Tegyük hozzá: a forradalmi események sodrában a teológiai hallgatók, lelkipásztorok, presbitériumok erkölcsileg kitűnőre vizsgáztak. A KEZDETI IDŐRŐL A Budapesti Református Teológiai Akadémia hallgatói 1956. október 23-án a Ráday Kollégium portáján 13 órakor gyülekeztek, hogy testületileg vegyenek részt a békésnek induló tüntetésen. Pap László dékán figyelmeztette őket: „Ne felejtsétek el, hogy ti magyar reformá20 Erről hírt adott Az Út 1956. október 14-ére megjelent 42. száma, a következő pedig teljes szövegét publikálta. 21 Péter János: Újrakezdések idején. In: Az Út 1956. 31. sz. 22 Használt példánya TtREL I. 1. c. 453. d. /2031/. 23 Ravasz László: Emlékezéseim i.m. 392 181
