A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)

I. rész - Bolyki János és Ladányi Sándor: A MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS EGYHÁZ 1918-1948 KÖZÖTT - A SZÁZADFORDULÓ ÉS AZ 1916-1919-ES FORRADALMAK - Általános helyzet a századfordulón

- Az 1885:VIl. te. értelmében a református és az evangélikus egyház három-három püspöke és egyházkerületi főgondnoka (illetve felügyelője) a felsöház tagja lett: az unitárius egyház egy képviseleti helyet kapott a felsőházban.

Az eddigi törvényhozás tehát számos kérdést tisztázott, másokat azonban nem: a 70-es 80-as években például újabb problémákat okoztak az ún. "elkeresztelések".1 A még megoldatlan területeken akart rendet teremteni az 1894-1895. évi ún. "egyházpolitikai tör- vénv"-cikkely:- Az 1894:XXXI. te. a házasságkötést és a házassági pöröket. az állami polgári hatóságok hatáskörébe utalja.- Az 1894:XXX11. te. intézkedik a gyermekek vallásáról: ismét leheléivé téve a reverzális-szedést. amellyel újabb és újabb harcokat indít (4. számos család békéjét, de a felekezetek közötti viszonyt is megrontva.- Az 1894:XXXTU. te. az állami (polgári) anyakönyvvezetésről intézkedik.- Az 1894.XL1. te. a zsidó vallás emancipációját mondja ki.- Az 1895:XL1I. te. a vallás szabad gyakorlatáról intézkedik, lehetővé téve a felekezetnélküliséget is.

Jelentős még ebben a folyamatban az 1898:XIV. te. (az ún. "kongruatörvény") is. amely a lelkészi fizetések állami kiegészítését teszi leheléivé: valamint az 1912:XXXV1. te., amely a debreceni és a

1 Az "elkereszt,elés" az 1870-os és 80-as évek nagy botrányokat okozó jelensége. Az 1808. évi Lili. te. úgy rendelkezett, hogy a vegyes házasságból született gyermekek nemük szerint követik szüleik vallását, s egyben megtiltotta a reverzális (a házasságkötéskor a születendő' gyermekek vallására nézve adott kötelezvény) szedését. A római katolikus papság úgy "kárpótolta" az egyházát, hogy ahol csak tehette, azokból a vegyes házasságokból született gyermekeket, akiknek a törvény szerint nem római katolikusoknak kellett volna lenniük, az illető egyházaktól "elkeresztelte". Az 1808:1,111. te. szankciót nem tartalmazott az elkeresztelések ellen, ezért azok szabadon folytak óriási botrányokat kiváltva a felekezetek között és a belpolitikai életben, valamint számos család békéjét megrontva. Ezért aztán az 1879. évi XL. te. kimondta, hogy aki 18. életévét be nem töltött egyént más vallásfelekezetbe átvesz, két hónapig terjedhető elzárással és 300 forintig terjedhető pénzbüntetéssel sújtandó. E törvények azonban - különböző okok (különösen a Kúria állásfoglalása) miatt - lényegében nem tudtak érvényt szerezni. A kultuszminiszter ezért az 1884. évi 24.727. számú rendeletével úgy intézkedett, hogy a más felekezetihez tartozó megkereszteltek anyakönyvi kivonatát a keresztelő lelkész köteles nyolc napon belül az illetékes felekezethez átküldeni. A római katolikus papság azonban ennek is ellene állt. A minisztérium azután 1890. február 26-án újabb rendeletet bocsátott ki, amelynek értelmében az anyakönyvi kivonat átküldését lemulasztó papot 10-50 forint, ismételt esetben 100 forintig terjedő bírsággal kell sújtani, amelyet nem bíróság, hanem a közigazgatási hatóság rótt ki. Róma határozott utasítására a katolikus papság ismét ellenállt. A bírságot az egyházközség fizette a pap helyett, és a papot mártírnak tekintették. — Most már a magyar kormány számára presztízskérdéssé vált. érvényt tud-e szerezni saját törvényének, különösen egy idegen — a Hármas Szövetséggel, így Ausztria-Magyarországgal szemben is ellenséges — hatalom, a Vatikán beavatkozásával szemben. Ezek a körülmények nagy jelentőségű öt ún. "egyházpolitikai törvény" 1894-1895-ben.

8