A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990 - Tanulmányok (Sárospatak, 1999)
I. rész - A KÖZVETETT FELSZÁMOLÁSI KÍSÉRLETEK, TÖREKVÉSEK
szeptember 29-30-án ülésező, immár teljesen újjáalakított Zsinat25 által "tárgyalt" és "elfogadott" "Egyezményt" aláírták, amely a paktum 26 A megváltozott politikai és társadalmi helyzetet felismerve az új viszonyok között az egyház helyének keresése, felelősségtudata vezette az egyházkerületek püspökeit, amikor 1946. július 30-31-én Sárospatakon konferenciát tartottak, amelyen a református megújhodásnak kérdésével foglalkoztak. Megállapodtak abban, hogy a Zsinat megújhodása az egyház legfőbb követelménye, és e követelménynek bátor és határozott lépéssel eleget kell tenni. Ezt az elgondolást az egyházkerületek elnökségei is elfogadták és megállapodtak abban, hogy a Zsinat 1946. augusztus 28-án körlevelet intézett valamennyi választott rendes és pótképviselőjéhez a Zsinat megújulása, a sorok rendezése végett (6/1946. Zs. számú körlevél.) E körlevélben a következőket olvashatjuk: "A politikai és egyházi életben bekövetkezett gyökeres változások óta egyházunk legéletbevágóbb érdeke fűződik ahhoz, hogy minden felelős egyházi testület teljes erőfeszítésre legyen képes. Ez vezette a Zsinati Tanácsot, amikor 1945. évi szeptember hó 5-én, 34. sz. alatt hozott határozatában a presbiterek száménak felemeléséről és a megüresedett presbiteri tisztségek betöltéséről rendelkezett. Ez a rendelkezés azt a kettős célt szolgálta, hogy a presbiterek közül olyanok, akik a változott időkben nem tudják az egyház érdekét hathatósan szolgálni, félreálljanak és helyet adjanak olyanoknak, akik a presbiteri tisztség lelki cenzusénak még szigorúbban vétele mellett az új helyzetben friss és töretlen erővel hordozhatják az egyház terheit, másrészt azt, hogy a gyülekezet aktív és felelős vezetői közé minél szélesebb rétegekből kiválogatott, minél több hívő és felelős személy sorakozzék. Az a követelmény, hogy a felelős egyházi testületek minél alkalmasabbakká váljanak a változott időkben az egyház életszükségletté vált külső és belső reformjának véghezvitelére, minden egyházi testület között leginkább a Zsinatra áll, lévén a Zsinat egyházalkotmányunk szerint a mi legfőbb törvényhozó és kormányzó testületünk. Ezért kell a Zsinatnak egyházunk megújulásának igényéhez mérten felfrissülnie. Fokozza még ezt az a szükség, hogy az elmúlt két esztendő vérzivatarja között Zsinatunknak aránytalanul sok tagja költözött el a földi világból. Még nagyobb azoknak a számuk, akik a jelenlegi világpolitikai helyzet következtében, mint a magyarországi Zsinat tagjai, nem működhetnek. Tetőzi ezt azoknak a hosszú névsora, akik a változott viszonyok között, a háború és az összeomlás tragikus következményeképpen nincsenek, és nem lehetnek abban a helyzetben, hogy mint egyházi törvényhozók, egy új korszak alapjainak lerakásánál közreműködhessenek. [...] Két út állott előttünk. Vagy az, hogy az 1939. március 1-jén összehívott Zsinat, mielőtt még megbízatása lejárnak, feloszlatná saját magát, és új Zsinat összehívására tétetnék intézkedés. Ez azonban légüres tért teremtene az egyház legfelsőbb testületének életében, s a mindenkori államfőtől, illetve a kormánytól tenné függővé az új Zsinat összehívását. Bármennyire meg vagyunk győződve a jelenlegi államfő és a jelenlegi kormányzat legteljesebb jóindulatáról, egyházunkkal kapcsolatban, a mai forradalmi időkben arra is kell gondolnunk, hogy az államfő, illetőleg a kormány máról- holnapra ismeretlen mennyiség is lehet, s az egyház törvényhozó és kormányzó hatalmának működését ilyen ismeretlen mennyiségtől függővé tenni nem lehet. A másik út az, amelyik járhatónak mutatkozott. Az egyházkerületeknek az egyházközségek által a presbitériumok szavazataival választott zsinati képviselői, mégpedig mind rendes, mind pótképviselői ebbéli tisztségüket lemondás útján bocsássák az egyházkerületek rendelkezésére. A lemondások beérkezte után az egyházkerület rendelje el az üres zsinati tagsági helyekre a szavazást, s így az egyház- községeknek módjukban lesz néhány hónap alatt a legalkalmasabb személyekből állítani össze az új Zsinatot. Természetesen semmi akadálya sincs a régi zsinati tag megválasztásának. Ezt a megoldási módot helyesnek találta minden egyházkerület elnöksége és magáévá tette a Zsinat elnöksége is. 121
