Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN
mikor Veréczi úr szegdelte avagy tördelte az uzus szerént az kenyeret, az székiben fennállva nevette Veréczi Ferenc úr cselekedetét". Természetesen a patakiakat foglalkoztatta a kérdés és szerettek volna tisztán látni. így történt, hogy amikor Lippai Sámuel vendégségben volt Karácsony napján az egyik családnál, megkérdezték tőle, hogy nem tartja-e lelki paráznaságnak, hogy miközben ellne mond lelkésztársa gyakorlatának, aközben elfogadja tőle az úrvacsorát. így felelt: „Nem mi vétkezünk abban, hanem az, aki adja. Mert én ostyával is elvenném az felől, fejemen felől emelné is valakicsoda, elvenném és itt is nem én, hanem az osztogató vétkeznék". A dokumentumok arról vallanak, hogy a pataki gyülekezet nem bírt megbékélni a puritánok által kialakított új szertartással. Keresszeghi István egy alkalommal a prima elevatio, az első felemelés idején a jegyek helyett könyvet tartott a kezében (Bibliát vagy ágendát?). Többen keserűen panaszkodtak később, hogy a jegyek helyett a könyvet áldotta meg.1 Lippai Sámuelről azt terjesztették, hogy gyakran részeg, s nem hajlandó a házasokat összeadni azzal az indokkal, hogy ő még nőtlen. Az 1655. januári egyházlátogatás idején maguk is panaszolták, hogy a gyülekezet elfordult tőlük. Amikor ők osztják az úrvacsorát „...mintha bölcsebbek volnának az ő tani tojóknál, csak kimennek az templomból communikálás nélkül'. Azt is elpanaszolták, hogy igehirdetéseiket is bojkottálják: (kettejük) „tanítására, együgyűségükben megbotránkozva, ritkán mennek fel. Az Veréczi uram órájánpenigh ugyan feltódulnak". A botrányokkal tűzdelt gyülekezeti élet talán 1655 Húsvétján érte el szomorú tetőpontját. Lorántffy Zsuzsanna megüzente Veréczi Ferencnek, hogy a régi szertartás szerint nem kíván úrvacsorázni, tehát az új formában szolgáltassa ki a sákramentumot. Veréczi azonban nem volt hajlandó a nagyasszony kívánságának engedni, sőt a szószékről keményen meg is fedette. így azután az özvegy fejedelemné nem élt az úrvacsorával: „...mert ő kegyelmének, úgy látjuk, minden szabad, nekünk penig a Christus szerzése és Szentírás szerént sem szabad lön az úrvacsorájával élnünk az elmúlt Húsvét napján, noha mi az előtt is megmondottuk s izentük, ha úgy fogja osztani, fel nem vesszük, a minthogy elvárván s nézvén mindenképen az com- munionak szolgáltatását, az hozzá való járulás idején mi csak ki is jöttünk onnét szívünknek nem kicsiny fájdalmával".1 2 Ez az esemény 1 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... i.m. 316. 2 Erdélyi Protetáns Közlöny (EPK). 1875.142. 105
