Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

hogy Tolnai Dali János legyen a pataki első lelkész. Ezzel szerette volna elérni, hogy az egyházközségben éppúgy, mint a Kollégiumban megerősödjön a puritánus szellem, hiszen a pataki első lelkész az iskola felügyelője volt, s érvényesíthette akaratát annak belső ügyeiben. Tolnai János behozatala Veréczi Ferenc távozását eredményezte volna, hozzá azonban a gyülekezet felettébb ragaszkodott, s a fejedelemasszony akaratának is ellene mondott.1 így is azonban a három pataki prédikátor közül kettő az új eszmék iránt lelkesedett. Az 1655. januárjában tartott egyházlátogatás dokumentuma erről tanúskodik.2 A régi rend mellett következetesen kitartó Veréczi Ferenc egyik prédikátor társáról - Lippai Sámuelről - azt jegyezték fel, hogy kárhoztatta az egyházi ünnepek megszentelését, valamint kinyilvánította azt is, hogy Patakon nem jól tanítanak a keresztségről. Ez bizonyára Veréczi Ferenc gyakorlata ellen szólt, aki a régi szokás szerint hétköznapon, a templomon kívül is keresztelt. Míg a puritánok ragaszkodtak ahhoz, hogy a keresztséget csak a gyülekezet közösségében a templomban, lehetőleg vasárnap szolgáltassák ki. A másik lelkész, Keresszeghi István, a püspöki és esperesi hivatal ellen emelte fel szavát, jelezve, hogy a puritánus - presbiteriánus törekvésekkel rokonszenvez.

A jegyzőkönyv különösen is kitér az úrvacsora körül támadt viták ismertetésére. A puritánusok erősen bírálták az úrvacsora kiosztásának azon bevett szokását, hogy a lelkipásztor, a szereztetési igék mondása közben a jegyeket felemelte. Szerintük ez hasonlít a római egyház „úrfelmutatására", s a gyülekezet tagjaiban babonás képzeteket indít el. Ezért ezt a gyakorlatot elvetették. A szereztetési igék mondása közben nem nyúltak a jegyekhez, hanem bevezették az úgynevezett „első asztalt", amikor az elöljárók körbe állták az úrasztalát. A szereztetési igék mondása közben, hogy elkerülje a szertartásos felemelést, számukra a lelkész el is kezdte osztani a jegyeket. Ennek a gyakorlatnak a bevezetése erőteljes súrlódásokhoz vezetett a pataki gyülekezetben. Az említett egyházlátogatás során így öntötték ezt panaszba: „Lippai és Keresszeghi, mikor communio vagyon is, nem mennek az asztalhoz a consecra tiora, hanem az primarius pásztor perágálta már egynéhányszor; sőt Keresszeghi István azt mondja, hogy készebb prédikátori tisztétől megválni, hogy sem elébbeni szokása szerént az communiot kiszolgáltatni. Sőt Lippai,

1 Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak... i.m. 261-262.

1 SRKLt. Kgg.1.3. 53-57.

104