Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

pártfogót, jótevőt nyerjen. A művelődés pártolása, az egyház szere- tete, intézményeinek támogatásában többnyire megnyilvánult a gazdagabb nemesség, polgárság részéről. Bizonyos azonban, hogy a személyes kapcsolatok nem elhanyagolható szerepet játszottak ennek alakításában. Emeljük most ki Veszprémi B. Istvánt és Eszéki T. Istvánt, akik jelesen befolyásolhatták Kemény Jánosné Lónyai Anna fejedelemasszonyt, hogy végrendeletében megemlékezzék a számkivetett iskoláról. „Nemes Zemlény Vármegyében Tokaji és Tarczali széleimben termett boraimnak tizede, és a megírt Vármegyében, ha majorkodtatásom lenne, abbul proveniálandó mindennemű gabonának is tizede, szolgáltassák a Gönczi Collegiumhoz; hogy ha penig a Sáros Pataki Schola régi, boldog állapattyára jutna Isten kegyelméből, kinél mindenek lehetségesek, így a Pataki Collegiumhoz szolgáltassák esztendőnként mindörökké. Hasonlóképpen nemes Bereg Vármegyében Vásáros Naményban majorság földeimben termő gabonáimnak is tizedét oda rendellem 1

Veszprémi 1658-ban írt alá a törvényeknek Patakon, 1661-ben seniora lett az iskolának. Szatmári rectorság után 1664-től végigjárta az összes holland egyetemet, majd 1666-ban ismét Szatmáron találjuk. Az özvegy fejedelemasszony udvari lelkésze 1671-ben lett, 1675- ben székelyudvarhelyi lelkész és esperes, 1691-től 1713-ban bekövetkezett haláláig erdélyi püspök.

Eszéki T. István személye pedig egyik legkülönlegesebb láncszeme a Patakot Erdéllyel összekötő kapcsolatrendszernek. Szatmáron született 1641 körül, mintegy félúton Erdély és Sárospatak között. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd Patakon folytatta, ahol seniori tisztet viselt 1662-ben. Hollandia négy egyetemén koronázta meg itthon nyert műveltségét 1663-1667 között. Onnan hazatérve Nagybányán volt rector, majd aranyosmedgyesi lelkész és Lónyai Anna udvari papja. 1671-től Székelyudvarhelyen, majd Zabolán, később Kézdivásárhelyen, végül pedig Désen prédikátor. Három egyházmegyében szolgált egymás után, s mindenütt esperesnek választották. Tekintélyes alapítványt tett a lelkész özvegyek és árvák javára. Nem feledkezett meg egykori iskolájáról sem. „Néhai Tiszteletes Eszéki István úr, az Deési T(iszteletes) Reformata Ecclesiának akkori Lelki Pásztora, életinek végső napjaiban, még mikor ép elmével, élő nyelvvel volna, eleve gondolkozván életének utolsó végéről, az mely

1 Dienes Dénes: Lónyai Anna végrendelete. In: Kollégiumi Tudósítások. Sárospatak 1994. 6-8.

122