Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Üldözött superintendens?

Ekklesia Bírónak szoktak híni) és Egyházfi nélkül soha ne légyen... "J Ez az irat egyébként a consistorium szinonimájaként a „megye" kifejezést használja, innen érthető a curátor megfelelőjeként alkalmazott „megye bírája", ami a Székelyföldön ma is használatos. A szentpéteri gyűlés határozatait Ónodon 1736. február 8-11 között az egész kerületre nézve megerősítették, amit a püspök körlevélben tett közzé. így azután „Az Ekklésiának jó rendtartását és tisztaságát parantsoló és igazgató punctumok" általánosan érvényre jutottak Tiszáninnen.1 2 3 A borsod-gömör-kishonti egyházmegyében már ebben az évben csaknem mindenünnen azt jelenthették az egyházlátogatók, hogy a presbitériumokat megszervezték. Rövid időn belül a többi egyházmegyében is teljesedésbe ment a határozat.

Az ónodi értekezlet azonban foglalkozott a lelkészi stóla kérdésével is, s az erről szóló határozat mindjárt működése kezdetén meghasonlásba vitte a közös, lelkészi - világi kerületi tiszti kart. „Minthogy aki házasodik, hegedűsre és egyéb haszontaianságokra, sokat szokott elvesztegetni: hogy a lelki tanító szoigáiattyának jutalma olyan profanus ususra ne fordíttassék, egy Ekklésiában is a lelki tanító edgy forintnak alól a copulatiot meg ne cselekedgye" 3 Ugyanígy határozták meg a temetési stólát is. S ahogy ez már a pénz körül lenni szokott, az ügyből nagy tűz kerekedett. A határozat kihirdetését ugyanis világi részről felháborodás követte.4 Elsősorban Szathmáry Király György neve fémjelzi a vitát, aki azt kifogásolta, hogy a világiak kizárásával hozták a palástdíjjal kapcsolatos döntést a lelkészek. Vay Abrahám pedig azt is nehezményezte, hogy az egyházközségek szabad döntését figyelmen kívül hagyva hirdette ki a határozatot Szentgyörgyi Sámuel. A világiak tehát az éppen csak életbe lépett új alkotmány sérelmét látták az intézkedésben. Szentgyörgyi püspök azonban - a rendelkezésünkre álló leveleiből ez tűnik ki - a világiak lelkész ellenes magatartását olvasta ki a felemlített kifogásokból. A lelkészek elmaradt jövedelmének behajtásában nem nyújtanak segédkezet, általában nem törődnek az igehirdetők exisztentiális kérdéseivel. Ő maga, mint püspök sem kap megfelelő fizetést közegyházi tevékenységéért, ezért azután ebben passzivitást is fog mutatni. Az ügyben folytatott - olykor indulatoktól sem mentes - levélváltások

1 SRKLt. A.V.1119. Vö. MPEIF1876.147-149.

2 SRKLt. A.V.1155.

3 Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (PEIL) 1848.1439.

4 A legfontosabb dokumentumok olvashatók: SpF 1863. 426-437.

63