Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Üldözött superintendens?

ÜLDÖZÖTT SUPERNTENDENS ?

étségtelen, hogy az egységes kerület történetének első tíz esztendejében Szentgyörgyi Sámuel és Vay Ábrahám együttes szereplése meghatározó volt. A püspök ismert leveleinek többsége tiszttársához íródott, s ha arányaiban nem is, jelentőségében megfigyelhető a viszonosság. Kettejük kapcsolata azonban megromlott, hűvösen hivatalossá vált. Ebből, s az ezt kísérő eseményekből többen a hierarchia és a küriarchia tiszáninneni harcát olvasták ki. Lássunk elöljáróban két idézetet: „Szentgyörgyi a világi elemnek az egyházalkotmányba szervezetileg történő bevétele miatt... heves küzdelmet folytatott Vay Ábrahám egyházkerületi fő-, főként Ragályi Zsigmond gömöri coadjutor curátorral... Ennek a küzdelemnek, mely részlete a hierarchia és küriarchia hosszas harcának, és a küzdelem középpontjában álló Szentgyörgyi jellegzetes egyéniségének feltüntetése méltó megírójára vár"- foglalt állást S. Szabó József 1937-ben.1 Éppen húsz évvel később, a Tiszáninneni Egyházkerület visszaállítását ünnepelve pedig egy előadásban ez hangzott el: „ De nem csak a lelkészek bíztak benne, hanem a világi státus is. Szentgyörgyi ugyanis szívélyes viszonyban volt az egyházat támogató urakkal is. A Tiszán- innen egyik vezéremberével, Vay Abrahámmal komaságban is volt. Az urak azt vélték, hogy úri társuk komája majd szépen össze fogja hangolni az egyházi és világi vezetőket.

.....a nagyúri koma nem vált

otta be a hozzá fűzött reményeket. Szentgyörgyi ugyanis keményen, szókimondóan, egyháza érdekeit körömszakadtig is védve harcolt azért, hogy az egyház felső igazgatásába túlságosan bele ne önké- nyeskedjenek az urak".1 2 Elképzelhető persze, hogy az új tiszáninneni püspököt szerette volna ösztönözni a szerző 1957-ben - kicsit a korszellemnek is engedő hangnemben - az önfeláldozó küzdelemre, s ezért feláldozta a históriai igazságot. Mert - ahogy mondani szokás - a kép ennél sokkal árnyaltabb. Az bizonyos, hogy a püspök mélyen meghasonlott a világiakkal, de nem csak velük, hanem a lelkészekkel, valamint gyülekezetével is. Itt legyen szabad idézni újra az 1957- es előadás szövegét: „Működésévelsokan nem voltak megelégedve a lelkészek közül, mert igyekezett kemény fegyelmet tartani és az egy1 S. Szabó József: A régi, nagy borsod-gömör-kishonti egyházmegye esperesei és espereshelyettesei. Sárospataki Református Lapok (SpRL) 1937.100.

2 Szabó Lajos: i.m. 102.

61