Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
AZ ELSŐ PÜSPÖKVÁLASZTÁS A TISZÁNINNENI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN - Az egyházkerület kormányzása a Carolina Resolutiok előtt
Ha ott nem lehetne, lehetne másutt. Zsinatot bárhol lehet tartani. Különben is: „meghalt immár Homonnai János". 8. A püspöki központosítás nehéz helyzetbe hozná az egyházmegyéket, mert ha Borsodban élne a püspök, lévén hódoltsági terület, más egyházmegyék küldöttei oda nem mehetnének. Ha azért más megyéből választanák a püspököt, azokat igen megterhelné, hogy mindig kebelükben zajlanának a gyűlések stb. A borsodi egyházmegyében is vannak hódolatlan területek, mégis folyik régóta az egyházmegye élete úgy, hogy a hódoltságba is átjárnak. Más egyházkerületek is hasonló helyzetben vannak. A püspököt pedig nem megyéhez kötve kell választani, „hanem az hol illendő személyt találnának". 9. A pápisták számára a püspök választás, mint újítás, „nagy pat- varra adna okot ellenünk". Mint 1610-ben is az evangélikusokat Forgács Ferenc érsek emiatt megátkozta. Ez nem újítás, hanem jobbítás lenne. Ami a példát illeti: „elmúlt télnek nincs hidege ". 10. Az előbbi pontban felvetett szempontból a kedvezőtlen következményeket emlegették. Ahol az emberi reménység megszűnik, ott kezdődik az isteni segítség. Az espereseknek nem csak a dolgok emberi oldalát kellene tekinteni. A fejedelem meglehetősen könnyen megcáfolta tehát a tiszáninneni esperesek érveit. Ezt ők is belátták, s kénytelen-kelletlen 1648. április 4-én Sátoraljaújhelyen megállapodott a négy esperes egyfajta időhúzó válaszadásban. Ebben újra biztosították a fejedelmet, hogy mindenben egyetértenek vele, s már elhatározó lépéseket is tettek a püspöki kerület kialakításában. Már korábban eldöntötték, hogy „az Tiszán innét lévő négy seniorok az régi uniót egymástól való szorosabb dependentiával kössék össze..." s ha valamelyik esperes vétene az egyház törvényei és szokásai ellen, annak fegyelmi ügye nem maradna az egyházmegyén belül, „...hanem akármelyik szomszéd senior is megértvén az dolgot, megszólíthassa, törvényre citálhassa és az több szomszéd seniorokkal együtt in ordinem cogalhassa, és mindenik senior tartozzék magát sine omni tergiversatione az rendeletnek subjiciálni, az mely egymástól való dependentia ily stricto jure soha közöttünk nem volt...". De még ennél is közelebb jutottak az áhított célhoz amikor elhatározták, hogy: „...az régi unió szerint valamikor közönséges dolgok végett összegyülekezésünknek kelletik 15
