Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

S ha sajátos módon a hegyaljai származású Deák Jánost Erdély formálta Patak számára, a kortárs és „földi" Kresztúri Bíró Pált Sárospatak nevelte Erdélynek. Bíró Pál korának legnevesebb magyar pedagógusa volt, akinek módszerét egyik legnagyobb tanítványa, Bethlen Miklós a jövendő magyar tanítóknak nagy lelkesen ajánlotta. Tevékenysége gyümölcsének értékét Bethlen így summázta: „Isten annak a Keresztúri Pálnak munkáját úgy megáldotta, hogy az ő tanítványában igen megvető csak egy sem volt".1

Tolnai F. István Tolnán született 1630-ban. Szülővárosában, Nagy- ecseden, Váradon, végül pedig Sárospatakon tanult. Tarcali rektor- ság után ment a hollandiai egyetemekre, ahonnan hazatérve Kézdi- vásárhelyen lett lelkész 1662-ben, nemsokára pedig esperes is. Kolozsvári tanár 1665-ben lett, két év múltán azonban Apafi Mihály a székelyudvarhelyi prédikátorságba akarta helyezni. A diákok viszont annyira kedvelték, hogy kijárták a fejedelemnél marasztását.

Pataki Tót István Sárospatakon született 1640-ben, iskoláit is szülővárosában végezte. Külhoni tanulmányai után Bánffy Dénes udvarába került. Már kolozsvári tanár volt amikor Bánffyt halálra ítélték. Kettejük korábbi „lelki" kapcsolatának fokmérője, hogy a halálra Pataki István készítette fel lefejezése előtt egykori patrónusát. A korában vitatott, de frissülést hozó teológiai áramnak, a cocceja- nizmusnak volt az egyik legjelesebb hazai képviselője, ami miatt érték támadások. Kiválóságát azonban jelesül elismerték, amikor az erdélyi rendek megbízták II. Apafi Mihály nevelésével. Pataki Tót Kolozsvárnak igen megbecsült polgára lett, amit leszármazottai még öregbítettek. A Pataki család több nemzedéken át az orvostudomány kiemelkedő képviselőit adta a városnak. Egyikükről Erdély-szerte mondogatták - a tréfában is megbecsülést rejtve -, hogy „Pataky Sámuel nélkül meghalni nem lehet". S amikor temették 1804-ben, a fél Kolozsvár kísérte a Házsongárdi temetőbe.1 2

A sárospataki iskolát egyik legnagyobb válságából Erdély segítsége emelte ki. Csécsi János professzor - minden kimagasló tehetségével együtt - húsz évig tartó meghasonlásba sodorta a kollégiumot, mert nem bírt kijönni egyetlen tanár társával sem. A patrónusok - megunva már a sok veszekedést - 1734-ben mindkét tanárt elbocsátották, s helyükre olyan professzort akartak hozni, akinek személye minden tekintetben támadhatatlan. így esett a választás Szathmári

1 Kemény János és Bethlen Miklós művei. i.m. 530.

2 PEIL 1871.119-120.

126