Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

PATAK ÉS ERDÉLY

A pataki iskola tehát már a XVI. században egyik állomása a tudományokban növekedni vágyó erdélyi diákoknak is, 1617-től pedig már viszonylag pontosan nyomon követhető Patak és Erdély diákkapcsolata.1 Ebben az összefüggésben Erdélyt a Partium nélkül vizsgáltuk meg, nem is beszélve a történelmi fejedelemség egyéb nyugati területeiről, hiszen annak északi része a pataki skóla természetes vonzáskörzetébe tartozott.

Számításaink szerint a nagyjából fél évszázadot kitevő 1617-1671 közötti időszakban 59 közrendű diák tanult Patakon Erdélyből. Szinte minden esztendőre esik egy erdélyi. S ez azt is jelenti, hogy nem mutatható ki különösebb hullámzás ebben a folyamatban. Gondolunk itt arra, hogy a Rákócziak erdélyi országlása idején sem intenzívebb ez a kapcsolat, mint máskor. Ez utalhat arra is, hogy ezt az összeköttetést nem feltétlenül a politikai-gazdasági kapcsolatok határozták meg, ha nem is tekinthetjük azokat teljesen független tényezőknek. Ami most fontos: az iskola tudományos színvonala önmagában is vonzó lehetett. Erre következtethetünk abból is, hogy általában a Patakra érkező erdélyiek számára a Bodrog-parti kollégium a hazai tanulmányaik befejező állomása volt. Talán annyit mégis megjegyezhetünk, hogy valamivel koncentráltabbnak mutatkozik az erdélyiek megjelenése Patakon 1658-1662 között. Erre nézve Bethlen Miklós megjegyzését hozhatjuk magyarázatul, aki a gyulafehérvári kollégium gyengébb színvonalára vezette vissza az erdélyiek más iskolák felé irányuló mozgását: „...ha az alumnia a deákokat és engem az atyám ott nem tartott volna, bizony mind odahagytuk és Kolos- várra Apáczaihoz mentünk volna, aminthogy a deákoknak a java azt is cselekedte, Kolosvár, Debrecen s Patakra ment".1 2

Az 59 erdélyi a pataki közrendű tanulóifjúságnak megközelítőleg 4,5 %-át tette ki. Fölöttébb érdekes, hogy 21 fő a legtávolabbi vidékről, Háromszékből érkezett. Bizonyosan egymásnak adták tovább Patak jó hírét Nagybaconban, Ikafalván, Gidófalván és más helyeken. S az is méltó a figyelemre, hogy a legtöbb erdélyi a jelentős tiszánirmeni eklézsiák rectoriáira ment tanulmányai itteni végeztével: Szepsi, Sajószentpéter, Aszaló, Rimaszombat, Szerencs, Pelsőc, Tolcsva, Mád, Erdőbénye, Beregszász fogadta őket. Nyilvánvaló, hogy átlagon felüli tanulók voltak. Ezekben az egyházközségekben

1 Hörcsik Richard: i.m. 45-115.

2 Kemény János és Bethlen Miklós művei. Szerk. Szerkesztő biz. Bp. 1980. 548.

118