Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)
PATAK ÉS ERDÉLY
hogy amely nemzet ekkora lelkesedésre képes - mint aminőnek tanúi voltunk jövője iránt nem lehet elcsüggedve. Részemről elmondhatom, mikép a Sárospatakon eltöltött két nap éltem legemlékezetesebb napjai közé tartozik".1 Mindez természetesen nem volt véletlen. Az önkényuralom szorítását rendkívüli eltökéltséggel feszegette magáról a nemzet ezekben az években, s ebben a református egyház és ősi iskolái nem kis szerepet játszottak. Az emelkedett lelkesedés innen is érthető lenne. A Mikó grófot és társait körülölelő tisztelet és megbecsülés személyüknek is kijárt. Mindezt pedig áthatotta a történelmi emlékezés, hiszen az erdélyi vendégek arról a földről jöttek, melynek egykor fejedelme „... a szegény számkivetett pataki schólának... birodalmában szállást rendelt..., mint igaz atya és dicsőséges fejedelem az élő Isten kedvéért szárnyaival befedezgetett".1 2 Az ünnepi előadás is kellőképpen méltatta Erdély ezen történelmi szerepét: „... a testvérhaza, a sokat szenvedett Erdély tartotta megs adta vissza Magyarországnak a pataki főiskolát".3 Patak és Erdély különleges kapcsolatának ez az 1860. évi felemelő epizódja is kifejezte, hogy a közös dicsőség és szenvedés által megpecsételt történet- és sorsazonosság leglényegesebb eleme a viszonosság volt. Azért volt termékeny ez a kapcsolat, mert kölcsönhatásokban bővelkedett. Érdemesnek tartotta ezt kihangsúlyozni Pokoly József is, amikor a bujdosó pataki kollégium erdélyi szerepét méltatta: „Fehérváron megtelepedvén, Erdélynek a harmadik kollégiumot adták, mely mint pataki névvel élő fehérvári kollégium, közel egy félszázadig teljesítette ott nagy missióját, s midőn később onnan újból mennie kellett, Marosvásárhelyt szállott meg s ottani iskolánkat tette kollégiummá. Áldásos munkássága bőven visszatérítette Erdélynek szellemiekben azt, amit anyagiakban fenntartására áldozott".4 S talán a nálunknál szerencsésebbnek mondott - mert szüntelen győztes - népek el sem hinnék, hogy a lélek és szellem szféráiban ez a különös sorsazonosság az eszményeit vesztett XX. század vége felé is valóságosan él és gyümölcsöket terem. így vallhat volt marosvásárhelyi diák arról, hogy milyen meghatározó élmény volt látnia isko1 .Marosvásárhelyi Füzetek 1860. 436-437. 2 Emlékkönyv 106. 3Uo. 4 Pokoly József: Az erdélyi református egyház története. Bp. 1904. II. 269. 116
