Dienes Dénes: Tanulmányok a Tiszáninneni Református Egyházkerület történetéből (Sárospatak, 1998)

A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG A XVII. SZÁZADI EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK TÜKRÉBEN

a gyermekek akadályozták csíny tevésük folytán. Ráadásul „az lakatot is leverték az ajtóról egynéhányszor". Persze, különben hogyan fértek volna a deszkákhoz? De a felnőttek sem voltak jobbak. Ők azt használták ki, hogy „ak régi temető kert az víz felől kerteletlen, mert az part szakadton szakad", s állataikat ott bitangoltatták. ígéretet kapott azután Sírásó Tamás, hogy „az kis-patakiak módot keresnek benne, hogy baromjárás ne légyen".

Kifogás alá esett két prédikátor, Tolnai Péter és Ardai Pál elhanyagolt lakókörnyezete is. „ Az Péter uram házánál az ló istálló elpusztult". S baj volt a kerítésével is, igaz a kis-patakiak „karót és vesszőt hoztak reá". Immár mondhatjuk, hogy a megoldás folyamatban volt a tényfelvétel idején. Volt azonban egyéb gond is: „Az Péter uram szobája beli kemencze igen füstös". A kollégánál sem volt jobb a helyzet: „Az Pál uram házánál való kút beszakadott. Az kapu is rossz, mert ó deszkabeli. Az kert puszta sokképpen Sári uram felől". Itt is volt azonban jele a helyzet megoldásának, mert a kút javításához már volt vállalkozó támogató: „Szabó Mihály szomszéd segítséggel leszen az kő hordásban

Talán mondanunk sem kell már, hogy a káplánok bora most is előkerült. Hiszen „sok embereknek vagyon az pataki hegyen szőlőjök, de az Caplanoknak, az jó rendelés szerént, semmit sem adnak". Maguk viszonzásul úgy vélekedtek, hogy „ ők se tartozzanak azoknak se halott felett való prédikálással, se házasok esketésével". Ezt a bor ügyet megunta már az egyházlátogatóság, mert a végérvényes rendezés reményével a generális zsinat elé utalta, megoldás reményében. Hiszen mégsem volt ez kis dolog. A bor a lelkészi járandóság igen komoly tétele volt, amitől a káplánok nem akartak elesni.

A gyülekezet közössége sem hallgatta el a maga panaszát, mely most a deák ifjúság ellen irányult. Túlságosan szabadjára engedett- nek találták őket, s szerették volna elérni, hogy a Kollégiumból ki se lépjenek. Sőt, még csak ki se nézzenek. „ Bánják, hogy az porták nyitván állanak és az gyermekek szabadon járgálnak. (sic!) Zár alatt tartsák éjjel-nappal, és csak akkor nyissák meg, ha mikor szekérrel mennek be! Az is nehéz, hogy az palánkon való sárt levájják, és az gyermekek azon kukucsolnjikki".

Az elkövetkező érékben azután vissza-visszatérő problémaként hasonló kérdések kerültek feljegyzésre, mint amilyeneket eddig láttunk. Mígnem elkövetkezett az 1647. évi egyházlátogatás.1 Az egy1 SRKLt. Kgg.I.2. 149.

102