Czegle Imre: Az egyházi ének theologiai kérdései - A hymnologia elvi kérdései (Sárospatak, 1998)

II. rész - IX. A dicséretek

szablvától.” (Zsolt. 144, 9-10) - Az új ének Isten megmentő és szabadító tettét magasztalja. „Énekeljetek az Úrnak új éneket...” (Ézs. 42,10) - Egy új ígéretet közöl Isten népével: Messiást ígér. Oly nagy és hatalmas Istennek ez az ígérete, hogy magasztalására és dicséretére csak új ének alkalmas. „Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicsérje Öt a kegyesek gyülekezete!” (Zsolt. 149,10) - A már meglévő énekek nem alkalmasak, hogy amit Isten „most” cselekedett, azokkal Őt magasztalják. Szükség van új énekre. Ebben a vonatkozásban szólhatunk továbbá Anna hálaénekéröl (lSám. 2.1-10), aki imája meghallgatása miatt mond éneket az Úrnak, mert az „Úr öl és megelevenít, sirba visz és visszahoz, az Úr szegénnyé tesz és gazdagít, megaláz és magasztal, felemeli a porból a szegényt, és a sárból kihozza a szükölködőt...” A fenti bibliai helyekből egészen \ilágos feleletet nyerünk a zsoltárok és az Újtestamentumban előforduló többi énekek keletkezésére is: Isten az Ö népével hatalmasan cselekedett, Istennek ez a tette újra, meg újra elámítot­tá, csodálatra késztette hatalmasságáról, erős és úrvoltáról oly sokszor el­felejtkezett népét. De hatalmasan cselekedett Isten egyesekkel is: Dáviddal, az Ö szolgájával, Jónással, stb., kik Isten szabadító tettét megtapasztalva elteltek örömmel és hitüknek pislogó lángja megéledt. Hálás szívvel Isten­hez fordultak, magasztalni és dicsérni akarták csodadolgaiért énekkel is! Odafordultak a régi kincshez, a már meglevő és használt énekgyüjtemény- hez, de megdöbbenve vették észre, hogy Isten új tette magasztalására a régi énekek között nincs megfelelő. Azok, akiket Isten az énekmondás tehetségé­vel megáldott, vág}' akit Isten tette érintett, kimondta azt az új éneket, amit Isten helyezett a szájába. (Zsolt. 40,4). így gyarapodott a g}ülekezeti éne­kek száma, így nőtt és gyarapodott a Zsoltárok-könyve is, az egyes énekek idővel kisebb gyűjteménnyé formálódtak, hogy később egy egységes nagy énekgyüjteménybe olvadjanak össze. így érthető az is, hogy az énekeskönyv' sohasem záródhat le. E földön nincs vége. Egy könyv, amelynek mindég van és kell lenni folytatásának, ha csak teljesen meg nem siketül és vakul csak a maga beszédére hallgató és tettére figyelő ember, de míg lesznek a földön gyülekezetek, s bennük Isten­re hallgató fülek és cselekedetét ügyelő szemek, lesz új ének is, melynek tartalma mindég egy' és örök: a Szentháromság Isten nevének hirdetése, új tettéért, új ismeret nyújtásáért dicsősége magasztalására és dicséretére. Isten e földi történetben mutatkozó új tette és e tett után az övéi között előálló nagy szükség oka és magyarázata a dicséretek születésének! Mert Isten hatalmasan cselekedett az idők teljességében is. Istennek legnagyobb tette és számunkra legkegyelmesebb cselekedete az idők teljességében az volt, hogy saját Fiát, az Úr Jézus Krisztust küldte el testben, hogy „valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3,16). Isten ez új tette előtt sem maradt néma a száj: új ének született, az Újszövetség zsoltára: a dicséret. Az új ének most mindenestől fogva Krisztushoz kap­csolódik, róla szól, Ö ad annak értelmet. így, mint az Istentől megérintett

Next

/
Oldalképek
Tartalom